2011. december 1.

Nem könyv, de olyan fontos dolgok, mint a könyvek


Annyi mindent mesélnék! Hogy milyenek voltak gyermekkorom karácsonyai, hogy mindig kaptam könyvet, hogy mindig olvastam és játszottam a fa alatt, mellett, hogy már kora reggeltől sündörögtem, segítettem, hogy rokonokhoz jártunk, hogy annyira más volt, és annyi minden hiányzik abból az időből.

Annyi mindent mesélnék, hogy a család szétszakadtabb, hogy minden évben elhatározom, hogy majd én!, majd én megmutatom, hogy vissza lehet csinálni dolgokat….. de nekem sem megy. Talán egyre közelebb kerülök a megvalósításhoz, miközben mindenki egy távolabb helyezkedik el a térképen, így kivitelezhetetlen a dolog.

Annyi mindent mesélnék a saját gyerekeim karácsonyáról, a mi szokásainkról, hogy a gyerekek még az angyalokat várják, hogy hiába 10 éves és 8 éves gyerekről van szó, hiába nem hisznek a mesékben, hiába vezeti le logikusan a Nagyobb, hogy ez lehetetlenség, akkor is oda jutunk, hogy az Angyalok itt vannak közöttünk, és leszálltak az ajándékokkal.

Hiába gyorsult fel a világ, hiába szeretnénk mi is többet költeni, mint amennyit a pénztárcánk enged, hiába van ezer+ezer kívánságuk, én akkor is minden nap kihangsúlyozom a karácsony ünnepének lényegét és fontosságát.

Annyi mindent szeretnék mondani, hogy milyen érzékeny vagyok, hogy mindenért és mindenkor sírok, könnyezek…., erre a karácsony, a csillogás, a ragyogás, a gyerekek öröme, a „másnak örömet okozni” élményének a szeretete csak erősíti.

Adni, adni és adni…………. Annyi mindent szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, hogy mennyit szeretnék adni, hogy mindenkinek örömet okozhassak, akit szeretek…..

Azt mondják engem nehéz meglepni, mert nem tudom kimutatni felhőtlen örömömet. Ez rossz lehet, pedig én mindennek örülök, tényleg……. Az elmúlt néhány évben kettő olyan ajándékot kaptam, amitől sírtam, vagyis egyiktől sírtam, másiktól könnyeztem. (Azaz ez nem állja meg a helyét, mert folyamatosan sírok a karácsonyi időszakban.)

Tavaly, azaz 2010-ben, december 22-én kaptam meg Spiró György Tavaszi tárlat című könyvét egy moly társamtól, akit a mai napig nem tudom, hogy ki az. Nem írta alá, nem fedte fel magát… pedig annyira szerettem volna tudni, hogy kit rejtenek a szép betűk, hogy mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot, hogy honnan tudta meg a címemet. Hetekig nyomoztam, pedig kérte, hogy ne tegyem. Elnézést…, de úgysem sikerült. Őrület. Azóta is hálás vagyok neki, hogy egy tiszta és őszinte meglepetést szerzett nekem.

A másik egy régebbi, ahol zokogni kezdtem, 5 évvel ezelőtt volt, amikor a gyerekkorom óta vágyott hangszert, egy pianínót kaptam egy édes angyaltól, akit a Férjem küldött. Nem tudok zongorázni csak minimális szinten, de zongoratanulás helyett furulyát kellett választanom, mert nem tudtunk zongorát venni. (Hegedűoktatás nem volt.)

Karácsony este, bontogattuk a csomagjainkat, mellettünk a főszereplő akkor 3 és 5 éves gyerekeink, amikor én jöttem sorra, kibontok a kis csomagot, benne egy dvd-lemez tokja, rajta egy zongora, ezzel a szöveggel (kb.): „Ezt a lemezt azoknak a zeneszerető embereknek készítettük, akik nem tehetik meg, hogy zongorájuk legyen.”…… és én ekkor már zokogtam, mert tudtam, hogy a Férjem ezt nem teszi meg velem…………. És már ölelt és pár percen belül már hozták is fel a szüleim lakásából az elrejtett ajándékomat…

A karácsony a várakozás. A karácsony az öröm. A karácsony az emlékezés. A karácsony az karácsony.

Nem rohanok, megfogadtam. Énekelek, zenét hallgatok, és hiába vagyok lestrapálva a munkában, hiába nincsen sok ebből-abból, akkor sem adom fel, amit az elején mondtam, hogy visszahozzak 1-2 régi dolgot. Pedig jó az is, amink van, ahogy van. Úgy néz ki, hogy idén is 23-án karácsonyozunk, hiszen Férjem 24-én dolgozik. Lesz-e meglepetésem? Az is jó, hogy együtt vagyunk, hogy van, lesz fánk. Reméljük a legjobbakat!

Annyi mindent mesélnék még……., de már annyit beszéltem. Nem tehetem. Boldog karácsonyt mindenkinek!

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Megvan neked David Guterson: Hó hull a cédrusra című könyve?
    Nagyon szeretném már elolvasni, de sehol sem jutok hozzá.
    Ha megvan, és neked nem kell, megvenném.
    Légyszi, e-mail címemre írj: mathilda80@freemail.hu

    Üdv.: Heli

    VálaszTörlés
  2. Szia, nem adom el a könyvet! Sajnálom, f-a.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...