2011. december 28.

Lewis Carroll: Alice Csodaországban



Delíriumos szösszenetek, amiket a könyv okozott....

- Egy sértődős egér, egy önmagával barátkozó kislány, sok állat.
- Úgy éreztem magam, mint egy körhintán, fel-le, kicsi-nagy, óriás-törpe. (Tudni kell, hogy a körhintákat nehezen viselem.)
- Aztán pedig egy állatkertben éreztem magam. Sok idióta élőlénnyel.
- Mondjuk a megszokottság a gyerekeknek biztonságérzetet ad, így őket biztos nem zavarja ez állandó változás, és növekedés, én már éppen megörültem, amikor a gombától visszaalakult, hát nem akart inkább kisebb lenni ismét? Jaj, de nem bírom ezt a sok picsogást.
- Aztán megjelent itt a majdnem-gyilkos királynő, állandóan ölni akart, meg lefejezni (szevasztok gyerekek!), itt volt a szólást-mondó Hercegnő, ő mondjuk éppen nem zavart... :$
- A versek kiborítottak, törvényszéki tárgyalás pedig mi a fene volt? Meg minek? Meg amúgy is, ilyen álmom lenne inkább nem akarnék elaludni..

Jajajajajajajajaaaaaaaaaaaj!
Sok velem a gond.

Értékelésem a molyon...

huhhh! 
Utoljára a Lencsilány olvasásakor éreztem magam így. Forgott velem a Föld, pörögtem, ettől rosszul lettem, folyamatosan kerestem a kapaszkodókat, hogy miért szerettem ezt én is bakeliten hallgatni, persze nem jöttem rá, aztán kerestem a kedvenc szereplőt, de nem találtam, de legrosszabbul Alice-t viseltem, mert állandóan nőni vagy éppen összemenni akart, de egyik sem volt jó neki, de azért folytatta mindig, aztán a verseit utáltam, tényleg olyan lett, mint Mabel, aztán talán az egeret bírtam, mert tkp. miért szeresse azt a macskát— de legjobban mégis azt nem bírtam, hogy rájöttem, hogy nem vagyok befogadója ennek az alapműnek, hogy alig találok olyan részt, amit elfogadok, hogy állítólag nem vagyok gyereklelkű felnőtt, vagy hogy is mondjam, és hogy kiborított egy mese vagymiaszösz. 
Mit is írhatnék még? Nekem is eszembe jutott, hogy kábszeres állapotban simán elburjánozhat az ember agya ilyen történet felé, meg arra is gondoltam, hogy majd egyszer a nem karácsonyi időszakomban, amikor nem ilyen sok angyal repked felettem, mellettem és bennem, mint karácsonykor, nos akkor majd egzaltált állapotomban újraolvasom. 
Hátha… 
Most belehalt egy kis részem :D, 
(De feljavítom majd a Szegedi Katalin-féle illusztráció megtekintésével!! és majd írok a képekhez egy új mesét.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...