2011. december 24.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1.- A kezdet




Bevallom őszintén nagyon érdeklődve és vegyes érzésekkel olvastam Rentai Renáta és osztálytársai történetét. Több oka is van, hogy elkezdtem az első részt, de maradjunk annyiban, hogy Hanna nagyon kíváncsi a véleményemre, azaz röviden csak annyira, hogy tetszik? vagy nem tetszik?


Eléggé sodródni kezdtem a Szent Johanna magángimnázium 9/b osztályos tanulóinak történetén keresztül. Nem tagadom, hogy nekem is eszembe jutott a fiatalságom, az én osztályom, a barátaim, a tanulásom. 
Én 36 vagyok, ezen semmi titkolnivalóm nincsen. 
36 vagyok, jó kamaszkorom volt 18-23 évvel ezelőtt, jó neveltetésem-szülői hátterem, jól tanultam, volt stréber időszakom, jó osztályközösségem 42 fővel(!!). Sok mindent átéltem, sok mindent megéltem, s bár tudom, hogy változik a korszak, változnak a hátterek, változnak a technológiai cuccok, a kütyük, az informatika, állítólag hamarabb érnek a mai fiatalok, meg még minden más is másképpen történik. Szóval 36 vagyok, két gyerekkel és még (!) próbálom felvenni a harcot azzal a jellemzővel, hogy a gyerekem is olyat akar, mint a másik, a gyerekem is szeretne többet fészbúkozni, mint az osztálytársa, stb. de azért a könyvben is megtalálható az állandóság, hogy lehet korlátozni dolgokat, hogy nem ciki a szülők részéről sok minden.. 
Annyi mindent írtam fel magamnak közben, de majd kifejtem magamnak is, hogy milyen érzések kerítettek hatalmukba közben. Már csak azért is, mert a 10 éves lányom is várja a véleményemet. Jó beszélgetési téma. 



A könyvre visszatérve, az olvasás közben ilyen kérdések és válaszok- gondolatok merültek fel bennem:
- Reni vigye magával az esőkabátját?! 14 évesen esőkabát? Az én 10 évesem már most utálja, én sem vettem fel, de akkor ez lehet az élő példa, hogy valaki hord ilyet.
- Az mindenképpen jó, hogy új dolgokat, stílusokat ismerhettem meg, mert a mai fiatalsággal nem igazán vagyok képben, nem vagyok tisztában pl. az emo-sokkal, vagy éppen a zenéikkel.
- A stréberség miatti kiközösítés témája nagyon érdekel. Én stréber voltam egy ideig, meg szerettem iskolába járni, de szerencsére benne tudtam lenni a közösségben is. Nem voltam olyan jó fej-jó szöveggel rendelkező leányka, mint az akkori legjobb barátnőm, de együtt sem vittük a prímet a nagyszájú fiúkkal szemben. :)
- Reni szüleivel kapcsolatban vegyes érzéseim voltak: egyrészt milyen modernek, érdeklődőek, másrészt, mennyire nem látják át a helyzeteket.. - ennek ellenére a lány egyetlen egyszer sem szól be, tiszteletben tartja szülei összes álláspontját- ez nekem nagyon hamis kép.
- Kingáról is kezd összeállni a véleményem, de azt meghagyom a második könyvre.
- Nagyon pozitívnak tartom, hogy Reni az olvasás szeretetének megtestesítője!!!!!!!!!!!!
- Furcsa beilleszkednem a 12 fős magángimis osztályba, ahol minden annyira más, mint a megszokott. Szórakozás olyan dolgokkal, amik súlyos pénzekbe kerül, senkinek nincsenek anyagi gondjai- nem akarom ezeket elhinni, hogy ez a sikk, hogy ez a divat, hogy ezt kell követni.
..és még van néhány, amiről még hallgatok... hiszen olvasom tovább. Szimplán kíváncsiságból, hiszen az első könyv a 9. évfolyam 1 félévének zárásakor ért véget.


Szóval, nekem egyrészt érdekes, hogy mennyire sok minden másképpen zajlott az én életemben, másrészt félelmetes, hogy anno mennyire sok minden másképpen zajlott az én életemben, és vajon mi vár még rám a két gyermekem nevelésével kapcsolatban.
Valamiért nekem hiányzik a gyerekek szülői hátterének kiemelése, mert valamiért szeretném megérteni, hogy a 12 fős osztály fele miért nem tanul, de miért kap meg mindent materiálisan?????


..Jah, és Reni szerelmes........, én hányszor voltam?


Nem tudom eldönteni, hogy milyenre értékeljem, éppen azért mert nem látok bele ebbe a világba. Szeretném tudni, mennyire valósak ezek a helyzetek?


3/4 vagy 4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...