2011. november 4.

Sven Nordquist: Pettson karácsonya





"Olyan néma tud lenni az ember, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elgondolta!"- ez gyakran előfordulhat mindenkinél.. Nem hagytam magam, kikölcsönöztem egy karácsonyi mesekönyvet és belemerültem a karácsonyi világba néhány percre.

Miért pont Pettson és Findusz?

Macskára nem vágyhattam, hisz ilyen nálam nem fordulhat elő. Ellenben vágytam egy kedves öreg úrra, és tagadhatatlanul kezd bennem előtörni a karácsonyi várakozás, a karácsonyi készülődés. Pettson karácsonyi történetében, mondhatjuk, hogy minden jó, ha a vége jó. Hiába mese, az ilyen történeteknél erősödik az emberekbe vetett hitem, és próbálom elnyomni a többi kellemetlent. Pettson, aki süt, főz, szeret, éldegél, macskájával készülődik………..azaz készülődne, ha nem történne vele baleset. Karácsony előtt egy nappal, hogyan lehet megoldani a problémákat? Hogy oldódnak meg azok? Annyira jó, hogy sok esetben hiszek a mesékben: hiszen ha ez a tulajdonságom nem lenne, sokkal szegényebb lennék. Boldog várakozást!

.. és ne legyetek mérgesek, ha a nyers mézestészta egyszer csak eltűnik a kamrából!

"A múlt héten egyszer már sütöttek mézest, és a nyers tészta fele még ott volt az éléskamrában.
Az öreg legalábbis az hitte. De amikor belenézett a tálba, már csak egy kis darabot látott.
- Hát ez bizony alaposan összement - állapította meg.
- Ilyenek ezek a tészták - válaszolta Findusz. - Csak úgy fogják magukat, és összemennek.
- Nem lehet, hogy járt erre egy kandúr és evett belőle? - sandított rá az öreg.
- Hát, lehet. És az nem lehet, hogy egy öregember is járt erre, és az is evett belőle?
- Hát, az is lehet - adta meg magát Pettson."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...