2011. november 10.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában


Az autizmussal élők is prímszámok....... -tudjuk ezt sokan.

Egyszerre vagyok boldog és boldogtalan. Elkeseredett, elfogadó, sajnálkozó, szánakozó, ölelgető, megértő. Autisták….
Semmiképpen nem hasonlítanám össze ezt a könyvet Jodie Picoult Házirend című könyvével.
Más történet, más háttér, más hangulat.
Ami közös, az az autizmus.
Ami közös: egy autista fiú.
Ami más: a családi háttér, itt Christopher az édesapjával él együtt. ...és fiatalabb.
Ami más, de mégis hasonló: van benne egy bűneset, amit ne is hasonlítsunk össze, de a lényeg, hogy Christopher, Wellington a kutya kapcsán került be a fogdába, de onnan hamar ki is került, de képtelen volt nyugton lenni és ki akarta deríteni, hogy ki ölte meg a kutyát a vasvillával. Nyomoz, iskolába jár, megvannak a rendszerei, megvannak a "rigolyái", mint az autistáknak általában, a könyvben minden olyan olvasható, amit az autistákról tudni lehet felületesen. A másságukról.

Christopher tudja, hogy jó űrhajós lenne- egy oldalról nézve. Aztán a másik oldala bebizonyítja, hogy nem lenne jó űrhajós.
Christopher tudja, hogy ötös lesz a 15 éves korában, a nagyon más gyerekeknek tartott iskolában "megigényelt" matematika érettségije. Készül rá. Tervezi. Az élete tervszerűen halad, de megakad a nyomozás közben. Az megszokottság ne ismerős ijesztővé válik, haragudtam az apára, a vonatok vágánya mellett leskelődtem, és nem tudtam rajta segíteni, csak bíztam benne, hogy megcsinálja, mert okos fiú!
Elgondolkodtam, hogy tényleg?- de igen, vannak ilyen típusú autizmussal élők.

Még sok ilyen könyvet, hogy minél több ember megértse az ő másságukat! Mert mások.. nagyon is. Nem hülyék, nem bénák, nem rosszak, nem idióták, egész egyszerűen valami másképp működik bennük. Ha ezt elfogadja az ember, az érintett, a szülő, akkor egy másfajta Érték és Kincs birtokosa lehet. Hogy ez nem vigasztaló? Lehetséges, de ők, mindig is ilyenek maradnak… a prímebbnél is prímebb számok, akikkel nem könnyű az élet, de az lehet… Christopher szüleinek sem könnyű, s bár a történet fikció, csak remélni tudom, hogy a lehetőségekhez mérten egyre egyenesebb lesz az életük.

"Azt gondolom, hogy a prímszámok olyanok, mint az élet. Nagyon logikusak, de sohasem lehet megfogalmazni a szabályaikat, akkor sem, ha éjjel-nappal róluk gondolkozunk." - ilyenek ők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...