2011. november 13.

Atiq Rahimi: Türelemkő


Kép:
- egy -valószínűleg- turbános férfi turbán nélkül mozdulatlanul fekszik. Néz, messze. Összes mozgása a mellkasa emelkedése-leereszkedése.
- Egy nő, a felesége ül mellette Koránnal a kezében, imádkozik, "infúziót" cserél.

Háttérben két kislány hangja hallatszik.

Az asszony imádkozik.
Az asszony megy.
A csendben a pók szövését is meg lehet hallani.
Az asszony visszajön. A pók elmegy.
Az asszony elmegy. Talán vissza sem jön többé.
Az asszony visszajön, egyre idegesebb.. majd szép lassan abbahagyja az imádkozást, és beszélni kezd a réveteg szempárba. Beszél és beszél. Kibontakozik egy történet.
Egy család. Egy család??
Történet, asszony beszél. Fájdalmak, őszinteség. Beszél a férjéhez, az türelmesen hallgatja. Szange szabúr, türelemkő.
Fojtogat, várom, hogy mikor robban.

"De hát ki vagy te?"
"Miért nem küldi le Isten Azraelt, hogy egyszer s mindenkorra végezzen veled?"
"Mit akar tőled?"
"Mit akar tőlem?"
"Téged akar büntetni!-te biztosan ezt mondanád."

Az asszony jön és megy.
És beszél. Jön-megy-beszél. Már nem imádkozik. Már beszél, az ember pedig hallgat.
Fojtogató csend, én mégis üvöltenék.

Szange Szabúr...... vajon felrobban? Vajon változik valami? Vajon nekem ki a saját kövem?
Vajon mi lesz?
Az asszony jön, de el fog menni?
Az asszony elmegy, vajon vissza fog jönni?

Az ember? Ő melyik úton halad? Elnyeli, nyeli, nyeli, raktározza...... vagy robban, apró-pici darabokra?

Milyen élete lehet ott a nőknek? Utánaolvastam, és már nem kiabálok, csak csendben sírok. Helyére kerültek a gondolatok, közelebb kerültem a megértéshez. Fáj. Nekem is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...