2011. október 16.

Raana Rass: Csodaidők 2-4.

Kissé megkésve írom meg, hogy végigolvastam a Csodaidők összes részét. Tanakodtam magamban, hogy tudnék-e spoilerek nélkül írni, érdemes lenne hosszan kifejteni, hogy miért tetszett, mi volt fura, de arra jutottam, hogy csak a molyos pár mondatomat biggyesztem ide emlékeztetőül.

Csodaidők 2.-Kiszakadtak:
Utólag értékelem ezt a kötetet, mert akkor csak azt vallottam be magamnak, hogy az első jobban tetszett.
Igen, visszatekintve, nekem ez volt az a rész, ami nem varázsolt el, ami nem kötött le annyira, ahol még annyira sem tudtam felvenni a háborús/politikai szálakat, ahogy a későbbiekben. Tulajdonképpen ismerkedni kezdtem ezzel a nagy és hosszú háborúval, elemezni kezdtem, a sok szereplőt próbáltam beazonosítani.
Most azt is tudom, hogy el kellett olvasnom ezt is ahhoz, hogy az egészre azt mondhassam, hogy kellett, és hogy a komplex tetszés-hez el kellett olvasnom ezt is.

Csodaidők 3.-Árulás:
a 2. rész után -ami kicsit elfárasztotta-lefárasztotta-átalakította az agyamat- ez a 3. megközelítette tetszésben az első részt, bár annak hangulatát, rám mért pozitív csapását nem tudta behozni, legyőzni, utolérni.
Őszintén bevallva: nehezen veszem a háborús akadályokat, a Decaront néha Dekameronnak olvastam, akkor felhúzott szemöldökkel feltettem magamnak a mivaaaaan?kérdést, és újraolvastam, szóval a sok csata, haditervek, alfák miatt a befogadásom nehézkesebb, de könyvben megjelenő érzelmi-emberi-kaveni-rokoni- raas-i szálak lenyűgöznek, és mint a nénikék a tiffanyt lapozgatva és értelmezve falom a sorokat és minél előbb tudni akarooom, mi is lesz.
S bár elhatároztam tegnap, hogy gyorsan el is olvasom a 4.kötetet, aztán ma mégis másra vágytam, aztán most mégis a 4re vágyom.. szóval a fene tudja, hogy egészen pontosan mi zajlik bennem a csodaidőkkel kapcsolatban, de azt pontosan tudom régóta, hogy Yaan nekem olyan, mint Piton…. szeretem <3
Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják.

Csodaidők 4. Hazatérés:
Túl személyes élmény, túlságosan nem merülök bele az értékelésbe, mert olyan időszakomban ért el, hogy mérlegeltem, vizsgálgattam a családfám egyes ágait (akik nem a gyerekeim). Olyan volt, mintha én lennék Judin-ra (szigorúan ebben a megnevezésben), van itt egy Yaan, és milyen érdekes, hogy bírtam őt és elítéltem őt (bár csak néha). Az itteni Yaant jobban elítélem, de a családcentrikusságom elgondolkodtatott, hogy mennyire változhat a helyzet.. Igen, családcentrikus vagyok, így egyből nem is értem magamat sok tekintetben. Én is kaveni szeretnék lenni, bár tuti gondolkodtam volna a kiszakadáson :S.
A Csodaidők azokban az időkben játszódik, mikben még léteznek csodák. Itt a Földön, vagy nézzünk magunk fölé, a felhők fölé… Néha egy repülőgép csíkjába beleképzelem, hogy ott utazik éppen Giin. Vagy vasárnap elképzelem az ottani szertartást. Sok hangjegy a megfelelő sorra került, hogy ne legyen hamis, s bár a végénél már nagyon koncentráltam, hogy ki kicsoda, és, elgondolkodtam Yaan történetén is, és egyáltalán nem tudom kellett-e az én gondolkozásom, mert az életemre vetítettem. A történet 4. része vagy tekintsük az egészet egységes egészként, simán ad egy útmutatást számomra, legyen az a Bokra vagy a Biblia, vagy akármi, a lényeg, hogy akár hihetek is benne….
s, hogy ne legyen spoiler, csak nevek nélkül, valahonnan, valakinek a gondolataiból, nekem most a lényeg:
… sokkal többet látott: valami jobbnak, valami újnak az ígéretét: a bocsánatot és az újrakezdést.

Néha elgondolkodtam melyik évszámnál tartunk a 4. évezredben, de tulajdonképpen követhetőek voltak az események.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...