2011. október 17.

David Guterson: Hó hull a cédrusra


A hó hullt, csak hullt…. Minden fehér lett, minden tiszta lett… ez még tökéletes is lenne, de ugye a hidegben, a téli viharnak is vannak veszélyforrásai.. Így lett a fehérből fekete, a tisztából koszos, a szépből csúnya….. A hó hullt, de a cédrus belseje tiszta és száraz maradt annyira, hogy emlékek ott maradtak benne majdnem érintetlenül. A hó tisztán fehéren virított, de a hét hektárból virítottak az eper szemek. Ez volt az első szín…
Néha olyan vagyok, mint Kazuo, minek mondjak bármit is, ha azok úgysem értenek meg……… két szereplőt ölelnék keblemre a hóban, fagyban: Alex van Ness-t, és néhai Arthur Chamberst…Talán kedvenc, mert jó volt vele hullani.

Eltelt 2 nap, na jó, csak másfél, láttam a filmet is, és nincsen semmilyen egekbe menő gondolatom. Nagyon tetszett a könyv. Jó volt olvasni, jó volt ott lenni, jó volt hallani, jó volt átélni. A szemeim előtt megjelentek a képek, elképzeltem mindent, minden apró jelenetet, érzést, pillanatot. Átéltem Kabuo csendjét, teljesen megértettem őt. Most ilyen vagyok én is, vagy éppen ilyen-ben vagyok én is. Ebben a csendes, halászokra jellemző hangulatban.


"Te is magad vagy, én is magam vagyok. Odakint nem szólunk egymáshoz."

A történet Carl Heine tárgyalásán játszódik. Miközben a vád és a védelem sorakoztatja fel a tanúit, és válaszolnak a kérdésekre, úgy bontakozik ki előttünk a San Piedro szigetének történelme, története, az ott élő emberek sorsa, élete. A gyanúsított Kabuo Mijamoto, egy japán szigetlakó, aki mindvégig pókerarccal ül a tárgyaláson, mindvégig hallgatásba burkolózik, mindvégig úgy gondolja, hogy úgysem hisz neki senki.
A tárgyalás folyik, odakint az időjárás egyre iszonyatosabb a hideg viharokat tekintetbe véve. A szigeten élő újságíró Ishmael Chambers a tárgyaláson ülve és azt hallgatva, jegyzetelve újra átélni kényszerül fiatalságának egy részletét, ami összekapcsolódik a Mijamoto családdal, végül számukra is értelmet nyer minden.

A lelkiismeret számomra fontos, hogy jól működjön. Mindig, minden helyzetben...

"Kis időre, kabátját szorosan maga köré tekerve beült az üregbe. Belehallgatózott a hótól elnémított világba; egyáltalán semmit nem lehetett hallani. A világ csöndje kitartóan zúgott a fülében, miközben fölismerte, hogy nem tartozik ide, többé nincs helye ebben a fában. (...) Ők még távol tarthatják maguktól azt, amit Ishmael akarata ellenére világosan látott: hogy a világ néma, hideg, meztelen, és ebben rejlik szörnyű szépsége."

A könyv nem csak egy tárgyalás vagy éppen egy sziget története: sokkal több annál. Hogy ki milyen kincset talál benne, az csak az olvasón múlik...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...