2011. szeptember 18.

Janikovszky Éva művei 1.



Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!

Mit írhatnék erről a könyvről, miközben első sorai és oldalai teljesen rólunk szólnak?
A 9 hónap alatt
mindenki (kivétel összesen 4 személy) állította biztosan, hogy az első gyermekünk fiú lesz. Hasforma, hízás, hányás, természetes boszorkányságok stb.. miatt, ráadásul meg sem mutatta magát. Bár titkon volt egy lánynevünk, de meg sem akartuk mondani a szülés előtt az orvosnak, de azért megkérdezték. Mondtuk: Ákos. De, ha kislány? – Áá, nem. – De, ha mégis?

Hanna.
Megszületett, az orvos csak ennyit mondott szélesen vigyorogva: Hanna lett!Nálunk így..
És igen kedves J,É.: sokszor testvérek vagyunk, aztán átváltunk szülő-lány párosra.
Igen ért el jó helyezést tanulmányi versenyen, állt dobogón is, kreatív, mint írtad, bár a konyhát elkerüli.
Elnézem a lányomat a kiságyban, és a lányom visszanéz rám. Örülök, hogy lány vagy, mondom neki, bár kisfiút szerettem volna, de akkor még nem ismertelek. És úgy látszik, a lányom is örül, mert rám mosolyog.Örülök, hogy lány…- olyat ad, amit a fiúk nem.
én lányt vártam, így duplán örültem, hogy nem a boszorkányok győztek.

5 csillag, na mégis mit írhatnék fiús anyukaként?

Elnézem a fiamat a kiságyban, és a fiam visszanéz rám. Örülök, hogy fiú vagy, mondom neki, bár kislányt szerettem volna, de akkor még nem ismertelek. És úgy látszik, a fiam is örül, mert rám mosolyog.

Peti: második gyermek. Sokáig a Kicsi. Már nem, már ő is Nagy. Tényleg lányt szerettem volna másodikra is, aztán még a születése előtt megmutatta fiúságát és váratlanul madarat lehetett velem fogatni. Aztán az egész családot lebeszéltem az Ákos névről, mert ő nem… ő csakis Peti lehet!

És bejött… Petike jár, Peti, Petya, az én Fiam.

Minden anyának meg ke
llene tudnia a kislányok és kisfiúk nevelésének másságát. Annyira másképpen simogatnak, néznek rád… tényleg egyfajta szerelem…
Örülök, hogy fiú, mert így lesz, akit az apja elvihet a focimeccsre…- ő az, aki focizott, az apját nem érdekli..
Örülök, hogy fiú, ….. egy fiú is szívesen kuktáskodik a konyhán… ez igaz rá.
… de azért jobban szeretném, ha öttusabajnok… lenne… – ez nagyon aktuális…

Az én fiam sosem volt agresszív, sosem verekedett (csak Hannát üti néha), inkább sírva fakad….
Örülök, hogy fiú..- olyat ad, amit a lányok nem.


Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás

Ezt a könyvet imádom. Egyszerűen nem kell több, mint két édes idős ember, akik szeretetben élnek egymás mellett és két kutya!!!!!!!!!!!
Akkora szeretetben élnek a levenduláikkal és dohányleveleikkel, hogy Borbála néni képes a férjének Bertalan bácsinak két kutyát venni. Iker kutyákat! (A saját férjem még nem tudja, hogy nekünk két vizslánk lesz nyugdíjas korunkban.)
A két nyugdíjas, kissé megromlott látásuknak köszönhetően, remélhetőleg nem szenilitásuknak okán, össze-vissza keveri a kutyákat meg neveiket, s mikor már a nyakukban lévő színes szalagok sem segítenek, akkor Bertalan és Barnabás a kezébe veszi az irányítást…

Egy jó-igazi- gyerekkel mindig történik valami. Tök rossz lehet semmit sem csinálni, semmit sem tenni
, tökéletesnek lenni, mindig úgy viselkedni, ahogy elvárják.Bár sok esetben lényegesen megkönnyíti a szülők életét egy ilyen gyerek, de biztos tőrt döfnék a szívembe a csupa unalom miatt.Dani és Pöszke óvoda utáni, első osztály előtti nyara és az iskolai életbe való beszokás, a 6-7 éves változó korba kapunk betekintést, amikor azt sem tudja a gyerek, hogy ő most kicsi vagy már megnőtt, ébren maradhat-e szilveszterkor, vagy éppen megkapja a kutyasétáltatás lehetőségét, de a játszótér csábító vonzása magával vonzza a kutya elvesztésének felelősségét a megoldások megkeresését is. Dani történetével bepillanthatunk a korosztály gondolataiba, összefüggéseik keresésébe. Sokszor elgondolkodtam, hogy Janikovszky Évának mi adta ezt a fantasztikus látásmódot, ahogy képes volt így megírni a történeteit.
Számomra mindig fantasztikus olvasni a szavait.

Ha én felnőtt volnék…..
Annyira sajnálom, hogy nem emlékszem a gyermekkori -ezzel kapcsolatos- gondolataimra. Bezzeg azt jól a fe
jembe vésték, hogy Majd, ha neked lesz gyereked, visszakapod..
Biztosan sokszor ábrándoztam olyanokról, hogy mi leszek (óvónéni, ügyvéd, vegyész stb), arról is valószínűleg, hogy miért erőltetnek mindenfélét rám…
Így, most újra elolvasva, be kellett vallanom, hogy nagyon sok mondata igaz rám és családomra. Sok olyan dolg
ot megengedünk, amiről itt álmodozik a gyermek: mi labdázhatunk itthon, simán megesszük az édességet a főétkezés előtt, gyűjtenek minden szirszart, amit bár én utálok, de attól még gyűjthetik; az aranyhalakat utálom így sem akváriumban, sem a kádban nem lehet (hiba!), szoktunk durrantani papírzacskót, ijesztgetjük egymást, én a mai napig sokszor felhúzom a lábamat, amikor ülök (nem is tudok kulturáltan ülni), és simán iszunk a levesevés közben.
….a könyv arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy -bár sok-sok problémával és nehézséggel küzdünk- igenis jó nálunk gyereknek lenni, és reméljük jó felnőttekké válnak majd.


Sokadik olvasás 2011-09-17

Sokszor elgondolkodom, hogy kire ütöttek a gyerekeim? Vajon kire, hiszen én jó tanuló szorgalmas, rendes, szót fogadó stb. gyerek voltam….., de be kellett magamnak vallanom, hogy elértem abba a korba, amikor már megszépítem saját emlékeimet, és csak 1-1 kósza iskolai levelezés vagy éppen egy naplórészlet szembesít azzal a ténnyel, hogy na-na, azért én sem voltam könnyű eset, csak éppen más voltam. Mint a saját gyermekeim, akik egyediek és megismételhetetlenek, és remélem, hogy úgy fognak gondolkodni, mint J.É.:
„Énszerintem az élet az elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...