2011. szeptember 20.

Arthur Miller: Üvegcserepek


"Különböző szempontok alapján valamennyiünkben ott az őrület. A különbség az, hogy mi az őrületünk ellenére szabadon járkálunk, és intézzük a dolgainkat. Ettől még, ki tudjam lehet, hogy mi vagyunk a legőrültebbek."


Sylvia: Gellburg felesége, aki egyszer csak összeesik, képtelen lábra állni, s a vizsgálatok folyamán kiderül, hogy a diagnózis hátterében pszichoszomatikus tünetek állhatnak. Őrült? - valaki ezt feltételezi róla. Őrületbe kergeti a férjét?- ez is felvetődik... Hogy ki a férj?- Gellburg

Gellburg az egyetlen valamirevaló zsidónak tartja magát- legalábbis úgy tűnik. Körülötte kell a világnak forognia, s mihelyst egyre inkább úgy érzi, hogy a talaj elkezdett kicsúszni alóla, az őrület határán kezd billegni. Őrület vagy idegbetegség vagy éppen zsarnokság? Nem is lehet tudni az elején, mindenki kialakíthat egy képet róla olvasás közben. Nekem semmiképpen nem szimpatikus férfi, a végén sem bírom sajnálni, hanem már-már szánom, amiért ekkora balfékké alakította az életét. Alakíthatta?

"Két évig csecsemőosztályon dolgoztam. ..Alig voltak egy-két naposak, s máris ö
nálló személyiséggel rendelkeztek. (..........) A kártyákat fedett lapokkal osztják, nekünk kell őket leteríteni, s abból játszani, a legügyesebben, ahogyan csak lehet. Ennyit osztottak, drágám, és kész. Nincs mire számítani."

Gellburg semmiképpen nem százas. Néha azt is mondtam magamnak, hogy skizofrén. Valószínűleg ez erős kijelentés lett volna, hiszen nem ismerem a tüneteket, így legyen szimplán "nekem-nem-tetszően-nem normális".

Hyman: egy zsidó orvos, aki kezeli Sylviát, kezeli (beszélgetés által) a férjet, miközben azon gondolkodunk vajon mikor fogja elcsábítani a feleséget, holott neki is felesége van-Margaret (ő egy tündér lehet).

Az csak egy szépség, hogy miközben fény derül a családi problémákra, úgy hallhatjuk a helyszínen 1938 Brooklynjában az európai zsidóság elleni merényleteket, az üzletek fosztogatását, a rombolásokat, ami mélyen érinti Sylviát, és folyamatosan aggasztja a másik kontinensen zajló helyzet. Ő empatikus, a férje szégyelli a zsidóságát, túlzottan megalázkodik a munkája iránt is.
A németországi üzletek üvegeiből származó törött üvegcserepek a földön, az utcákon különbözőképpen verik vissza a fényt, különböző dolgokat láthatunk a betört ablakokon keresztül, ettől függően olvashatjuk ki a műből a zsidóság fájdalmát, a kétségbeesést, az önbizalomhiányt, a szenvedést, a családi konfliktusokat, a fekete ruha jelentését, a rokkantságot, a szerelmet, a kérdéseket, s, ha okosak vagyunk vagy mélyebben belelátunk az emberekbe, szereplőkbe, akkor a megoldásokat is megleljük. Bár ez érdekes lehet: hisz én nem ott állok, ahol te fogsz állni, s valószínűleg már lesz a megoldási stratégiánk is.

Szívesen megnézném színházban, mert a végét nagyon nem így képzeltem. Sehogy sem képzeltem. Látnom kellene egyben, egészben. Bár elképzeltem, ültem és néztem, átéltem és elgondolkodtam, de nem ugyanaz.

"Én is úgy gondolom, hogy a szeretet segít."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...