2011. augusztus 5.

Jennifer Donnelly: Északi fény


Mattie Gokay, akinek 16 évesen át kellett vennie az anyaszerepet.
Mattie Gokay akit írói tehetséggel és önzetlenséggel áldott meg az Isten.
Mattie Gokay, aki képes feladni az álmait, aki keresi önmagát, pedig tulajdonképpen már megtalálta.

1906. Amerika.
Ekkor egy lánynak még nem feltétlenül járt az esze a verseken. Mattnek igen. Ő feltétlenül szeretett volna magának fogalmazásfüzetet venni. Neki határtalan volt az öröme amikor egy igazi töltőtollat kapott ajándékba. Neki magasságokig szálló volt az öröme, amikor felvették ösztöndíjasként egy new yorki főiskolára. Mégis... vagy mégsem... Megy?- hisz van egy ígéret, ami miatt...

Az Északi fény című történetben megismertem ezt a lányt, megismertem családját, problémáikat. Bepillanthattam a barátaival lévő kapcsolatába, következtetéseket vonhattam le, állhattam mellette, drukkolhattam neki, vagy éppen ellene.
Megismertem gondolatait, amiken én is elgondolkozhattam, és megállapíthattam, hogy mennyire mások a mai világ problémái..- és mégis milyen sok a hasonlóság bennük.

Matt története egyszerű, a lényeg: nagyon szeret olvasni, szereti az irodalmat, érti az irodalmat, így ő is szeretni való figura.

"Jó néhány hete nálam volt már a könyv, és mert úgy éreztem, készen állok a feladatra, nekigyürkőztem a versírásnak - de aztán azon kaptam magam, hogy sírok, és a könnyeimet törölgetem a papírról, nehogy felhullámosítsák. Néha a fejemben éreztem Emily Dickinson szavait, ami nagyon rossz volt. Máskor egészen elbújtak előlem, csak a szívemben éreztem, hogy ott vannak, ami még rosszabb volt."

A könyvek szeretete, a kedvenc időtöltése mellett azonban őt is megtalálja a szerelem.

" Royal azt mondta, hogy ebből majdnem megvehetnénk egy jó tűzhelyet. Vagy inkább egy borjút. Annyira elégedett volt önmagával, mialatt ezekről a dolgokról beszélgettünk, hogy elmosolyodott, és egyik karjával átölelt. Ennél jobb érzés nincs is a világon. Szerencsés és biztonságos. Olyan, mint amikor az embernek sikerül minden állatot beterelnie az istállóba, mielőtt kitör a vihar. Odafészkeltem magam hozzá, és elképzeltem, milyen érzés lehet mellette feküdni a sötétben, egy fenyőfa ágyban, és hirtelen úgy tűnt, semmi más nem számít."

Marad? Megy? Mi történik? ...és ki az a Grace Brown, akinek a holttestét megtalálják a Nagy Jávorszarvas tó-ban?

Jennifer Donnelly története egyszerű. Nem ír magasröptűen (azaz számomra érthetetlenül), hanem nemes egyszerűséggel és mondatalkotással vetette papírra Mathilda Gokey és vele együtt Grace Brown történetét.
Nincsenek túlmagyarázott karakterek, mégis megismerhetőek benne a fontos szereplők.

(Azért vontam le fél csillagot, mert én szeretem a leíró részeket. Ott szerettem volna járni a földeken és illatozni a földet, az epret, az istállót, a tejet, nem csak Hamletet szerettem volna érezni a lapokon keresztül.)

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...