2011. augusztus 7.

Émile Ajar: Előttem az élet


Ó, drága Momom- Testvérem, barátom, gyermekem, unokám, akármim...

Momo egy kisfiú. Kis nagyfiú- maga sem tudja igazán milyen idős. Párizsban él Rosa mamánál "testvéreivel" egy olyan környéken, ahol a legnehezebb sorsú lepukkant négerek, arabok, zsidók laknak. Mint itt a többi nehéz sorsú ember, Momo is kitapasztalja a környéken a "túlélés törvényeit" vagy éppen a megélhetéshez szükséges cseleket és módokat.
Rosa mama zsidó, átélte és túlélte a második világháborút, prostituálként kereste a kenyerét, majd idősödve, amikor "befejezte az ipart" más utcán élő nők törvénytelen gyermekét kezdte pénzért nevelni. Többen is éltek nála, tanulták az életet ebben az igen érdekes lakókkal büszkélkedő házban. Momo kivételével a többi gyermek lassan családhoz került. A kisfiú arab, ő Rosa mama kedvence. Momo legjobb barátja Artur, egy esernyő. Volt egy kutyája is- imádtam én is, ám a gyereknek oka volt, hogy megváljon a négylábútól.
Rosa mama megöregedésével, megbetegedésével megváltozik a helyzet. Egy fantasztikusan összetartozó csoporttal találkozhattam. Csoport, aki Rosa mamát körülvette; egy csoport, aki Momonak segített.
Bármelyik irányba tekintek, mindenhol az önzetlenséget láttam: a Zaum fivéreket, akik elbírták a nagyon súlyos nőt, vasárnap kirándulni vitték; láttam a tűznyelőt, láttam Lola asszonyt, aki egy transzvesztita férfi, láttam, hogy tisztítják meg a gyerekek a nevelőmamájukat, mikor már nem tud saját magán önállóan segíteni, olvastam, gondolkodtam, és ismét arra jutottam, hogy egy újabb klassz könyv akadt a kezembe.

Minden benne van ami nekem fontos- az életemben is: gyermek, az egyéniség elfogadása, a másság elfogadása, az emberekbe vetett hitem (amit ma naivitásnak mondanak), az egyenlőség lehetősége, a szabad választás lehetősége, hogy talán véghez lehet vinni azt a dolgot, hogy emberek maradjunk nehéz vagy éppen az utolsó helyzetekben is...

Remélem, hogy Momonak sikerült visszatalálni a kimaradt gyermeki létbe, remélem, hogy úgy alakulhatott élete, ahogy ő szerette volna.

Megkönnyeztem. Én is felneveltem volna. Hisz még előtte volt az élet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...