2011. július 31.

Marianne Fredriksson: Anna, Hanna és Johanna


(Folytattam a Hanna-történetek olvasását.)

Anna, Hanna és Johanna.

Olvastam, és azonnal rájöttem, hogy nem tetszik a nevek hasonlósága. Az agyam szabad és friss módon működő kapacitása nehezen fogadta el ezt a hasonlóságot, nehéz volt megjegyeznem, visszaidéznem kivel is történt az a valami, amiről éppen olvastam, vagy visszautalás volt rá.
"Nem értjük a világ dolgait, jutott eszébe. De legalább a kis dolgokat illetően lehetnek sejtéseink."

A könyv nagyobbik részén unatkoztam. A történet olvasásakor találkoztam egy olyan családregénnyel, ahol a nők kapták a főszerepet. Anna, a középkorú nő életén keresztül kapunk információkat Johanna, az édesanyja és Hanna, a nagymamája életéről.

Ez egy svéd történet, az ott megtapasztalt női szerepek leírása a szereplőkön keresztül. Olvastam a nők kemény fizikai munkájáról, a más szerepekről, a nők megaláztatásáról, megerőszakolásáról, kihasználásáról, a női becsület elvesztéséről, a szex, mint "ilyen a női sors; hálni kell a férjjel"-témáról, a cselédségről. Olyan dolgokról, amik máshol is előfordultak, amiket egyéb könyvekben is olvashattam, amiből ismét leszűrődött, hogy sokat változott a világ az elmúlt században. Másként élt a nagymama, másképpen a következő nemzedékek. Anna kapcsán jutottam el a XX. század végére, ahol már az egyéni házassági problémák tűntek a legnagyobb problémának.

Egyszerűen nehéz felfognom, hogy miért volt kiemelve, tkp. előkelő helyre került a tény, hogy a lányok utálták az anyukájukat. Ezek a mondatok, részek valahogy belecsillogtak a szemembe. Végül, ahogy a képe, a történet állt össze egésszé, akkor az indokokat kezdtem el keresni, de nem találtam.
Nagyon haragudtam. Először Johannára, majd Annára. Mindig a saját életem, a szüleim, a nagyszüleim jutottak eszembe, és eszembe sem jutott, hogy a könyvben leírtakhoz hasonlóan lenézzem a nagymamámat és nagypapámat nagyon vidéki életük és stílusuk miatt. Velük éltem, ők neveltek részben. Mások voltak, nehéz lehetett nekik ez a sok változás. De nekünk nem lesz az?
Előre féljek, hogy a "maradiság" vagy a "más"- idősebbekre jellemző gondolkodás miatt nem fognak szeretni a gyerekeim?- Á! Quatsch!, Hülyeség!

2 megjegyzés:

  1. Az! Ha nem úgy neveled -és Te nem úgy neveled- a gyermekeidet, hogy a másságot, az egyszerűséget lenézzék, akkor nem is fognak úgy viselkedni. Felnőtt fejjel sem.

    VálaszTörlés
  2. Remélem, de annyi minden nem túl jó rejtőzik a kortársi kapcsolatokban is, amik befolyásolhatnak.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...