2011. június 18.

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert


Bevallom őszintén, nem nagyon szeretnék erről a könyvről írni, de azért teszem, hogy ne feledjem, és, hogy vállaljam a gondolataimat. Elgondolkodtam, vajon én miért nem ájultam el tőle?
Kiveszett belőlem a romantika? A mesék szeretete? Nem hiszem, hiszen vannak kedvenc könyveim a szórakoztató irodalom alkotásait tekintve.
Annyira szerettem volna kedvencelni, de többre vágytam? Még ezt sem mondhatom, hiszen nem olvastam véleményt csak a tetszési indexeket figyeltem a molyon.

A Waverley-kert a Waverley lányok kertje, otthona, azaz Claire-é. Itt él egyedül, de nem magányosan, munkája és csodakertje kitölti az életét. Fél a változásoktól, a mástól. Ebbe az életébe csöppen bele régen nem látott húga Sidney és annak kislánya Bay, aki -bár soha nem gondolta, hogy valaha vissza fog térni ide- váratlanul felbukkan életében, és itt ragad.

Az események izgalom nélkül peregnek, különösebb izgalom nincsen, az a kis esemény sem ért váratlanul. Megismerjük a lányokat, a múltjukat: miért élt itt Claire, és miért menekült el innen Sidney, ki volt az édesanyjuk, és megismerjük a kisváros néhány lakóját.
A regényben csordogál a romantika, a szerelem, a mágia, a kedves idős ténykedése, élete és személyisége irigylésre méltó; a kisváros olyan lehet, mint amilyenek az amerikai filmekben láthatunk (=állóvíz, kevés hullámmal, amit a gazdag családok keltenek). Természetesen van benne hárpia szereplő is, aki szánalmas, és annak egy még hülyébb anyja, aki látszik, hogy beleszületett a jóba, az intrikába és, hogy a női fortélyokkal próbálja meg életét megfelelően irányítani.

A könyvet gyorsan elolvastam, érdekelt, így nem mondhatom, hogy nem volt jó, hiszen azokat a könyveket be sem fejezem.

Mondjuk úgy, hogy nekem kevés az 5 csillaghoz. Előttem mindent leírtak már, aranyos, gyorsan olvasható, kikapcsolódós könyv strandra, vagy éppen, ha elfáradtunk a problémákkal vagy háborúval teli szép- és szórakoztató irodalom olvasása közben. De most azt kellett megállapítanom, hogy kategóriájában olvastam szebben fogalmazottat, izgalmasabbat, érdekesebbet.
Valakinek az „jön be”, hogy csak úgy csordogálnak az események, de én azt vettem észre, hogy elolvastam a kétharmadát, de még semmi váratlan, kiszámíthatatlan új nem történik, mint amit elképzeltem. Mondjuk ez még mindig 4 csillag lett volna, de a durr! elmaradása miatt csökkent az érték.
De olvassátok, tkp. nem rossz! Olyan, mintha egy rossz matekosnak az év végi tz-je 3/4! Az jó- ebben az esetben!
Kedvenc gondolataim, amik tényleg elgondolkodtattak, a házzal, az otthonnal, és a kerttel kapcsolatos voltak (azaz a röghöz-kötöttséggel)
A hazatérés jó dolog, mindenkinek van otthona.

Ill. ezen a mondaton is nagyon elgondolkodtam, nem is kicsit: "Claire megtanulta, hogy a családtagokra sem számíthat mindig. azt is megtanulta, hogy ők nagyobb fájdalmat okozhatnak neki, mint bárki más a világon."

3/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...