2011. június 18.

Richard Yates: Húsvéti korzó



Nem olvastam még Richard Yates-től könyvet. Nem tudtam mire számíthatok, egyszerűen a fülszöveg tetszett meg:
"A két testvér már kislányként is nagyon különbözött egymástól. Emily csodálattal tekintett érzékeny lelkű nővérére, és féltékenyen szemlélte apjukhoz fűződő kapcsolatát, Sarah viszont húga önálló gondolkodásmódját és függetlenségét irigyelte. Felnőttként egészen más életet élnek. Sarah a biztonságot jelentő házasságot választja, Emily az állandó útkeresést. De vajon melyik jelent szabadulást az otthonról hozott, bénító minták alól, és melyik vezet a boldogsághoz? "
Kíváncsian vártam melyik lányhoz fogok hasonlítani, melyik fog közel állni hozzám, de bevallom egyikükkel sem éreztem hasonlóságot vagy barátságot. Ez nagy szomorúsággal töltött el. Milyen lehet egy testvérpár élete, ha az író így kezdi el történetüket:
"Egyik Grimes nővérnek sem adatott meg boldog élet."

A kislányok szülei elváltak, egy igencsak érdekesnek mondható édesanyjuk volt, ő nevelte őket, de az apa is fontos szerepet kapott életükben. Az anya -Édi- önmegvalósítási szándéka miatt (no és munkája miatt) folyamatos lakóhely-változtatásaik következtében eléggé megalapozta a lányok fontosnak mondott korszakát.
Sarah, az idősebb gyermek hamar rájött, hogy ő a biztonságos családi kapcsolatokra vágyik, így már fiatalon a menyasszonyi ruháról álmodott, ill. a vonzó fiatalemberek kapcsolatát kereste. Már gyermekkorában is a külsőségek voltak számára a fontosak ellentétben húgával, Emilyvel, aki soha nem érezte magát szülei kedvencének, s ő a tanulással, a karrierjének építésével próbálta a lehető legnagyszerűbb életet megteremteni magának. Ő nem az anyaszerepre vágyott, sőt nem hitt a házasság előtti szüzességi fogadalomban sem. Ő szabad szellemű volt. Erkölcsi értékei nem terjedtek ki a monogámiára. Élete bővelkedett partnerekben szerelmekben, míg Sarah (ahogy ő fogalmazott) "szűzen ment férjhez, és szűz is maradt".
Ebben nincsen semmi probléma, ez rendben is lett volna, de nekem unalmas volt a történet. Nem hajtott a vágy, hogy megtudjam a folytatást, nem vártam csattanót, nem vártam tornádót, hiszen nem volt boldog életük. Ezt tudtam, max. arra voltam kíváncsi, miért nem lett jobb?

Sarah élte -saját maga bevallása szerinti- boldog és temperamentumos életét férjével Tonyval és gyermekeikkel.
Emily pedig nagykanállal ette az életét, de kapcsolatai rendre nem sikerültek valamelyikük hibájából. Volt valami baj mindig, de a könyv elején még azt hittem, hogy kialakul egy kép, mert egyik pasi szexelni nem tudott vele, a másik pasi nem tudta a versírást folytatni, aztán valamelyik folyamatosan a régihez vágyódott, szóval itt is-ott is mindig volt valami probléma, aztán rájöttem, hogy sajnálom Emilyt, mert ha muszáj lenne választanom, akkor inkább őt szeretném.
Tehát adva vannak ezek a lányok, akiknek nem sikerült az élet. A regény középpontjában a kapcsolatok, ill. azok hiánya van. Zajlanak az események, semmi különös nem történik, élnek, ameddig élnek, együtt élnek ameddig bírnak. Megismerjük (és kiismerjük Édit is, aki magányosan éli majd utolsó napjait.) Nem történik semmi, de ha mégis, akkor nem izgulok semmin, ásítok nagyokat, és kiborulok, hogy itt mindenki alkoholista, mint Jockey Ewing a Dallasban, vagy, mint Carver könyveiben a szereplők. Itt meg is találtam a kapcsolódási pontot, olyan volt, mintha Carver könyvet olvastam volna. Abban is ez a fajta realizmus volt, és ott sem tetszettek a történetek. Ugyanúgy nem tudtam azonosulni semmivel és senkivel.

A regény 1976-ban íródott, és mások véleménye szerint (itthon és külföldön egyaránt) egy nagyon jó történet. Így csak arra tudok gondolni, hogy nem nekem íródott, mert engem idegesített, hogy unatkozom az olvasás közben.
Ajánlom sok-sok olvasónak, már csak azért is, hogy megismerjétek azt a fajta érdekes látásmódot, ahogyan több amerikai író írt.

3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...