2011. június 17.

Charles Martin: Hegyek között


Ha egy legrosszabb is egy lehetőség, nem szabad félresöpörni. Nem szabad elbújni előle. Vagy elfutni. Megtörténhet. Azután ha és mire megtörténik, fel kell készülni rá. Így nem roskad össze az ember, ha a legrosszabb gondolata valósággá válik.
Ben Payne-nel ez történt.- Szerintem többször is. De, ha összességében nézem, akkor már nem is tudom. Kinek, mi a legrosszabb?
Van ilyen férfi, mint Ben? A könyv kétharmadának vagy épen háromnegyedének elértéig azon gondolkoztam tényleg van-e ilyen férfi? Létezik-e ezen a bolygón? Bevallom nagyon őszintén ¾-es csillagozás és osztályzatnál álltam nagyon sokáig. Ez kb. azt jelenti nálam, hogy jó-jó, nem fergeteges, vonz a történet, falom a sorokat, nem kell gondolkodni a mondatokon, az ott hallottakon. Tetszik, de nagyon hihetetlen a sztori, pedig semmiképpen nem a hihetetlen kategóriával kiadott regény. Aztán mégis feltornázta magát. Szubjektíven.
Charles Martin előző könyvével belopta magát a szívembe. Itt ismét egy kimagasló személyiségű férfit ismerhettem meg: Ben Paynet, az orvost. Egy férfi, aki egy kis magánrepülőgép lezuhanása után sok-sok napon, temérdek mennyiségű havon keresztül húzza-vonja-eteti-tisztítja-ellátja útitársát Ashleyt, aki megsérült és egy kutyát. Barátok lesznek, együtt küzdenek, együtt mennek, együtt beszélgetnek, együtt élnek.
Olvasáskor megismerhettem Rachelt, a feleséget (ó, de lennék ilyen én is!) és Vince-t a vőlegényt. Kialakultak gondolataim, megfogalmaztam kérdéseket, kitaláltam valamit, és kíváncsian vártam, hogy meddig lesz fehérség előttük.
Amolyan „Életben maradtak” érzésem volt, olyan volt, mintha ebből merített volna erőt az író. Természetesen nem adaptáció, és minden másképpen van, sőt egyszer meg is említik ezt a történetet.
Ben egy tökéletesnek látszó férfi. Sokáig kerestem benne a hibát, és nem találtam olyan nagyot, hogy említésre méltó legyen. Szomorú, ilyen nincs. Aztán, amikor kezdett összeállni a kép, beleszerettem, és újraértelmeztem a mondatait, amik akár közhelyesnek is tűnhetnek, de sok benne az igazság. Persze továbbra sem értettem a multifunkciós dolgait, hogy mindenhez ért, de saját magáról is megemlítette, hogy Bear Grylls kiröhögné őt. Nem tudom, hogy a kényszerhelyzetben mennyire hajtana a túlélőösztön, (biztosan nagyon) mindenesetre Ben kitartása és Ashley lényegre törő mondatai és humora elgondolkodtatott.
Azt pedig nagyon megtanultam, hogy mindig CSAK az előttem lévő egy akadályra figyeljek. Csak egyre!
Olvastam, lapoztam, mérges voltam, ha megzavartak percenként, és végül a könnyeim is kicsordultak. Így lett 4/5.
Néha elgondolkodom, hogyan szerettél belém. Olyan dolgokban hiszel, amiket én nem is látok, és olyan nyelven beszélsz, amit csak a szív ismer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...