2011. június 27.

Békés Pál: Viola violával


Gyerekkönyv, kicsit spoiler. De itt nem ez a lényeg.

Fülszöveg:
Viola modern lány. Körte a feje, zöld a haja, piros a szeme. És 40 x 60 centiméter. Ne rémüldözz, nem szörnyszülött, hanem festmény egy múzeumban. Ilyennek alkotta őt a mester. Egy szép napon aztán megunta a múzeumot, a képkeretet, megunta az egyik oldalán lógó szarvast a téli erdővel és a másik oldalon a hálót foltozgató halászokat. Útnak indul hát, hogy új keretet találjon a modernségéhez. Sokat kipróbál, de egyik sem illik hozzá: a mi Violánk válogatós. Kóborol erre, kóborol arra, ide is bebújik, oda is. Mit gondolsz, végül is megtalálja a keretét?

Történet Violáról, aki nem érzi magát jól, vagy tökéletesen a képkeretében, így kimászik, otthagy csapot-papot, és útra kel, hogy újat keressen.
"- Keresem a keretem.
- Ó, de érdekes probléma- örvendezett a kert (...).
- Nem csupán érdekes, mondhatnám, kifejezetten kínzó. A régi keretem ugyanis nem az igazi. Lemondtam róla. Most viszont semmim sincsen.

- Aha. Márpedig keret az kell-állapította meg határozottan a kert.- Keret nélkül, ugye, hova lennénk."


Melyik készülékemben van a hiba? Tkp. bennem- úgy összességben- legalábbis az értelmezések tekintetében. Ugyanis még ezt a néhány oldalas Már tudok olvasni regényt is felnőtt fejjel értelmeztem, olvastam.
Nekem a keretem megvan, s noha kimászom belőle, hogy újat, jobbat keressek, akkor is mindig visszatérek az én helyemre, az én keretembe, abba az életbe, amelyet élek. Néha nem tetszek-tetszik másnak, néha nem tetszik magamnak, néha újra vágyom, de belátom, hogy ez most a lehető legjobb, ami hozzám passzol.
Mint Violának a sajátja.

(A mínusz fél: a gyerekek többségét szerintem nem érdekli ez a történet.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...