2011. június 15.

Agota Kristof: Trilógia


  1. Fiúk, szukafattyak, nagyanya, gyilkolás, erotika(?)-szex, ikerség- lelki-összenövés, magunkra maradás, érzelemmentesség, kínzás, életben maradás, csontváz, lelki háború, kézigránát, II. világháború, németek, zsidók, szado-mazo, homofóbia, aknamezők, szögesdrót, egyedül maradás.
  2. Egyedül maradás, személyiség-keresés, gyilkosság, írás, vérfertőzés, tiltott szerelem, szex, szex, szex, Mathias, papír-ceruza, mozgássérült- nyomorék, szerető, szovjetek, őrület, gyereknevelés, pia, kóborlás, öngyilkosság, alkoholizmus, alvászavar.
  3. Claus-Lucas, Lucas-Klaus (Claus), ikrek. Ikrek? Vízió? Valóság? Édesanya, őrület. Gyilkosság. Vérfertőzés (?), hibáztatás, bűnbánat, szeretet, felelősség, gyűlölet, öngyilkosság, halál, katarzis.

Mit mondhatnék? (ÁÁáááááááááááááááááá!!!)

Nem mondom, hogy egyszerű volt olvasnom.

Nem mondom, hogy mindent egyből megértettem az önálló részek olvasásakor. Bekerültem egy mátrixba, és delíriumos állapotba kerültem, úgy éreztem magam, mint aki nem százas.

Most akkor mi van? Ki ez, és ki az? Ha akkor így volt, akkor most miért is van úgy? Aztán utánanéztem, hogy ezek különálló részekként íródtak, mégis szerves egészet alkotnak.

Aztán rájöttem, gondolkodni kezdtem: kitaláltam egy sémát, hogy kinek az oldaláról láthatom, vagy hogyan képzelhetem el?

Végre összeállt, mire jött a harmadik, és összeálltak a mozaikok, s bár vannak aprócska részletek, amik még finomításra szorulnak, az nem számít. Nekem van egy történetem, és a következő elolvasásig így is marad. Bevallom, nekem sok volt az erotikusnak nem nevezhető (olykor öklendezésig eljuttató) szexualitás. Ez volt a szereplők között összekapcsolódás (fizikailag is, történetileg is).

Monumentális mű két fiúról, az ő életükről valahol a szögesdrótokon belül és kívül, úgy ahogy ők ezt megélték, átélték, megszenvedték, túlélték. Túlélték?

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

(…)

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

(…)”

(Radnóti Miklós)

Agota Kristof magyar. Csíkvándon született, Kőszegen élt, Szombathelyen tanult, Svájcba emigrált. Vallomása (forrás: wikipedia.org):

- "Azt mondta valahol, hogy nem lett jobb az élete az által, hogy elment 56-ban.

- Ez igaz, mindig ezt mondom.

- Jobb lett volna itthon íróvá válni?

- Igen."

(Idézet "Az analfabéta" című művéből)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...