2011. május 28.

Jodi Picoult: Házirend


"Házirend:
1. Takaríts fel magad után!
2. Mindig mondj igazat!
3. Naponta kétszer moss fogat!
4. Ne késs a suliból!
5. Vigyázz a tesódra, hiszen rajta kívül senkid sincs."

Jodi Picoult könyvében a 18 éves Jacob "magasan funkcionált" autista.

(Az autizmussal élõ gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlõdésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja (pervazív), és általában fogyatékos állapothoz vezet és egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Minőségi károsodás és általános elmaradás három területen: a) a reciprok (kölcsönösséget igénylő) szociális interakciókban (a metakommunikáció, pl. szemkontaktus használata a szociális kapcsolatok szabályozásában, a kölcsönösség, a kortárskapcsolatok, a vigasz, az öröm, élmények kölcsönös megosztás stb.); b) a kommunikációban (beszéd kialakulása, a kialakult beszéd funkcionális használat, pl. társalgás fenntartására, illetve nem beszélő gyermeknél kompenzációra való törekvés más eszközökkel, a beszéd metakommunikatív oldala, mint ritmus, hangsúly, intonáció stb.) és a játékban (változatos és spontán szerep-, illetve imitatív játék); valamint c) a rugalmas viselkedés-szervezés területén (pl. sztereotip, repetitív, (azonosan vagy azonos jelleggel ismétlődő), illetve azonossághoz való ragaszkodást tükröző tünetek). információ: Autizmus Alapítvány, www.autizmus.hu )

Jacobnak Asperger-szindrómája van, magasan funkcionált autista. Ha egy súlyosabb autizmussal élővel hasonlítanánk össze, nagy különbségeket tudnánk felfedezni. (Itt csendben megjegyzem, hogy manapság a vizsgálati eredményeken is általában feltüntetik az autizmus mely oldalával találkozunk egy személy kapcsán. Ez megváltozni látszik, nemsokára a vizsgálati eredményeken az autista/autizmussal élő fogalmakat kell használni.) Jacob beszél, a zseniség határát súrolhatja, hatalmas IQ-val rendelkezik, de belőle hiányzik -az autistákra nagyon jellemző- képi gondolkodás. Azaz önmagát nézi, veszi figyelembe, nem egoizmusa miatt, hanem másoknak nem tud mentális dolgokat tulajdonítani. Jacob azt érti meg, amit "tisztán" mondanak. Az iróniát nem érti, ő sem tud ironikusan beszélni. Ha valaki azt mondaná neki, hogy "Falra mászok tőled!"- akkor ő várná, hogy az a valaki pókember módjára falra másszon, és ugyanígy előfordulna, hogy ha azt mondja neki valaki, hogy ugorjon a kútba, megteszi.
Jacob "Ha valamit elhatároz, azonnal véghez is akarja vinni, .., és rendkívül ingerült lesz, ha valamiért ez em sikerül. Általában se a pozitív, se a negatív érzelmeit nem mutatja ki, és nehezen kommunikál a kortársaival. Mindent szó szerint ért. Például, ha arra kérnék, hogy egyen csukott szájjal, azonnal elmagyarázná, hogy ez lehetetlen. Érzékelési problémái vannak. Nem bírja az erős fényt, a zajokat, az érintést. Nem szeret a figyelem középpontjában állni. Pontos időbeosztás szerint él, a váratlan események szorongással töltik el. A viselkedése ilyenkor még a szokottnál is furcsábbá válik. Hadonászni kezd, magában beszél, vagy filmekből idézget. Ha túlterheltnek érzi magát, elbújik a szekrényébe vagy az ágya alá, és nem hajlandó megszólalni."

Jacob szemszögéből az érzéseiről:

"Hogy hova tűnök olyankor?
Ajtó-ablak nélküli szobába, aminek a falai elég vékonyak ahhoz, hogy mindent lássak és halljak az odakinti világból, ahhoz viszont már túl vastagok, hogy áttörhessek rajtuk.
Ott is vagyok, meg nem is.
Dörömbölök, de kívül senki sem hallja.
Hogy hova tűnök olyankor?
Idegen országba, amelynek lakosai még csak nem is hasonlítanak rám, ráadásul beszéd nélkül beszélnek, és a levegővel együtt az örökös zajt is be kell lélegeznem. "Rómában mint a rómaiak", mondogatom magamnak, és meg is próbálok szóba elegyedni a helyiekkel, akikről csak azt felejtették el közölni velem, hogy valójában tök süketek.”

Jacob szociális-készségfejlesztő magántanárát, az egyetemista Jess eltűnik, majd a lányt holtan találják. Jacob a kriminalisztika megszállottja elég hamar a gyanúsítottak lesz, majd egyből a vádlottak padján találja magát, mi pedig egy bírósági tárgyalásba csöppenünk.
Miközben bepillanthatunk Jacob családjába (anya, 3 évvel fiatalabb-15 éves- öccs, apjuk elhagyta őket 15 éve), úgy kezdtem a fejemet egyből kapkodni. A csattanó nem jött el, mert -talán- amit Picoult annak szánt arra a könyv első negyedében rá lehet jönni. Ettől függetlenül faltam a sorokat, érdekelt a téma, és szerettem, sajnáltam Jacobot és édesanyját.

Véleményem szerint a nyomozás és a tárgyalás nem volt hiteles, nem volt tökéletes. Alapvető -laikusnak fellelhető- hibákat találtam a nyomozás menetében, mint a kérdések feltevésénél, mint pedig a helyszín vizsgálatánál. Így ez nem volt csattanós!

Bizonyos dolgokat feleslegesnek tartottam (Olivernél), valamit hiányosnak találtam (Theo bevonása a történetbe!!).
Nem szándékozom kifejteni a Picoult-os sztorik felvetését, amik szerint az egészséges gyerek mindig valami pszichés elnyomást érez, ami őt egy negatív szálra, deviáns viselkedésre sarkallja. Nem elemzem, nem élek benne, nem szeretném hinni, hogy ez törvényszerű, de amíg egészséges gyerekek családjainál látom a gyerekek közötti "erőviszonyokat", hasonló problémákat, addig igazán sok mindent el tudok képzelni.
Nem tudom, hogy kellett volna Theoval bánni. Megoldási stratégiáim vannak, de ki garantálja, hogy sikerülne is kivitelezni?

3/4

(A könyv 2009-ben íródott, bár Jess 2010.januárjában tűnt el. A könyv kiegészítéséhez hozzátenném, hogy a kutatások mai álláspontja szerint a könyvben többször kihangsúlyozottakkal ellentétesen, a gyerekkori -higanytartalmú- védőoltások nem felelősek az autizmus kialakulásáért (2010-es konferencián hangzott el először ez a mondat), ill. az étrend-kiegészítők sem annyira hatásosak, vagy számítanak mint a könyvben állítják. Az autizmus kialakulásáért a géneket hibáztatják!- ezeket nem én, hanem az ezzel foglalkozó tanárok, dékánok mondják itthon és külföldön egyaránt.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...