2011. március 30.

Sarah Dessen: Tökéletes


Nem tetszett, de azt is tudom, hogy kamasz koromban imádtam volna, 5-6 évvel ezelőtt tetszett volna, most azt hiszem megöregedtem, és nem értem meg.

Nekem túl egyszerű történet, olyan volt olvasni, mint amikor valaki romantikus szappanoperát néz, amiben –bár van probléma- úgyis összejönnek a szerelmesek valamilyen úton módon.

Macy és Jason együtt járnak, együtt jártak. Jason elvileg egy tökéletes pasi, szerintem nem ezek a tökéletes fiúk. Még a nyálas, „minden happy” amerikai filmekben sem. Szerintem, attól, hogy valaki okos, agytáborba megy és listákat gyárt, ezek szerint él, attól még nem tökéletes, inkább defektes.(Kamasz emlékeim okos és jóképű és ráadásul jófej sztárja Brandon Walsh volt a Beverly Hillsből. De az nem volt ez a Jason.) Egyértelmű, hogy tudtam, ennek a Jasonnak repülnie kell, ha az írónő jónak mondható történetet szeretne.

Macy a lány. Félárva, a tökéletesség fontos a számára. Azt érzi, hogy elvárják tőle. Valahogy egy lázadó nővér árnyékában felnőni, egy állandóan rohanó anya mellett felnőni, nem lehet semmi. Őszinteség smafu. Olyan itt nem létezik. Még az édesapa halálát is képtelenek voltak feldolgozni. Számításaim szerint Macy minimum 17 éves a történetben. Nyár van, létrejön a fiú és a lány (tökéletes pár??) közötti szakítás, Macy megismerkedik egy party-szervizes társasággal, ahol a megismerkedik önmagával is. Érdekes felfedezéseket tesz önmagán, és szerelembe esik. Ebben itt semmi spoiler nincsen, hiszen az olvasónak annyira nyilvánvaló minden, hogy el sem hiszem, hogy van ilyen, hogy a csaj nem tudja magáról, ill. amikor mér tudja, akkor sem áll ki önmaga mellett. Hiszen bevallja, hogy többet érez, aztán mégsem…

A probléma akkor tetőzik, amikor az Anya megtudja lánya változásait, és nem tartja jónak ezt a változást. Nem tanul eleget a nyári szünetben a jövő évi felvételijére. Úristen!

Egy 17 éves kamasz, bárhol is él, nem kezd el lázadni, hogy az Anyja dolgoztatja heteken keresztül, és szobafogságra ítéli a nyári szünetben??????? Nem hiszem el. Én is voltam kamasz. Ez lehet, hogy nem ide való, és Én-blogba kellene írni, így nem részletezem a kamaszkoromat. Elég annyi, hogy soha nem vártak tökéletességet tőlem (csak legyek a legjobb tanuló az osztályban), de a jó jegyekért, és szorgalomért bíztak bennem, elengedtek sok –sok helyre stb.

Macy jól érzi magát. Wes jól érzi magát. Akkor?? Jaj.

Mindehhez még hozzájárul az édesapától kapott–utólagosan, a halála után megtalált- ajándék. Ott már elhűltem. Ha jól értelmeztem, akkor sikítok.

Amíg világ a világ, mindig lesznek a szülők és a gyerekeik között viták.

„Nem akarok még tanulni”, „miért nem mehetek el?” „hagyjál békén!”, miért kell ezt csinálnom?”

Ez így törvényszerű, így mindenki magában ill. a maga kapcsolataiban keresse meg a megoldások kulcsait, hogy az mind a két félnek jó legyen.

Olyan, hogy valami tökéletes, olyan nincs, vagy alig van. Lehet tökéletes egy kézenállás, egy cigánykerék, de könyörgöm tökéletes ember, személy nincsen. Kinek mi a tökéletes? Valaki a lázadó gyereket bírja, hogy legyen „valaki belőle”, valaki a csendeset, hogy nem beszéljen vissza. Ez a téma, hogy a tökéletességet járja körbe, igazából nem tetszett.

Legyenek szerelmesek, éljék boldogan a kamaszkoruk felfedezését, aztán jó és kellemes lehet életüknek ezen része.

Alakítja, formálja őket, hogy annak aki őket szeretni és elfogadni fogja, annak legalább megközelítse a „tökéletes” eszményképet!

Tökéletes könyv, korántsem volt tökéletes. Sokat pihentettem, de mindenképpen kíváncsi voltam, hogy igazam lesz-e?

3 megjegyzés:

  1. Köszi, de nem árulom el, hány sablont telepítettem, mire elfogadtam. :D kár, hogy készíteni nem tudok :)
    itt sem minden tökéletes, de néhány hónapra megteszi :D

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...