2011. március 13.

Emlékek, gondolatok Grecsó Úr miatt/okán


Nagyszüleim képe.
Nem élnek már, és hiába éltek néhány méterrel alattam, oly keveset tudok róluk. Ellenben morzsoltam velük kukoricát, hímeztem a nagymamámmal, szedtem és fejtettem borsót mindkettőjükkel, viseltem népviseletet, tanultam citerázni, olvastam a Szabad Föld hetilapot a szobájukban, gyerekként jártam velük árulni a Teleki téri piacra, voltam velük malacokat venni. Mégis, mégis kevés…
Felnőttként sokkal jobban hiányoznak a felmenők, mert most vagyok annyira nyitott/érdeklődő, hogy feltegyem nekik azokat a kérdéseket, amiket gyermekként nem….
Nehéz így, szomorú vagyok, elkezdtek gyilkolni a sorok. Komótosan, lassan, mélyen…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...