2010. december 12.

Lucy Maud Montgomery: Anne az élet iskolájában


Lucy Maud Montgomery ismét szépen írva és fogalmazva folytatta a szeplős vörös hajú lányka történetét, amiben Anne gyerekkorból a felnőttbe lépett. Lépett? Átvarázsolódott. Azt nem állítom, hogy élete, személyisége gyökeres fordulatot vett, de mindenképpen a komolyodás, a felnőtté válás útjára lépett.
Anne Shirley története ismét elvarázsolt engem is, de azért nem annyira, mint az első könyv. De mit is várhatunk ettől a résztől, hisz Anne Shirley már korántsem az a cserfes kislány, hanem egy "nagyon komoly" tanítónéni, aki 17 éves korában helyezkedik el Avonlea iskolájában, és aki fantasztikus személyiségével megmutatja az igazi nevelést! Sokak megrökönyödésére megreformálta a büntetés intézményét, azaz nem alkalmazott fizikai bántalmazást a büntetésekhez. Ész érvekkel, metakommunikációs jelekkel, egyéb fajta büntetésekkel próbálta rávenni kisebb-nagyobb diákjait a jó magatartásra, szorgalomra.

Hogy ne csak munkájáról, hanem egyéb elfoglaltságairól és szórakozásairól is szót ejtsek, megemlítem, hogy családjukba kerül egy 7 éves ikerpár: Davy a csibész kisfiú és Dora a szófogadó kislány. Életükbe megannyi probléma és csíntalanság hoz fényt, de a sors meghálálja példaértékű segítségüket.
Anne személyisége csak az életkorának növekedése miatt mutat változást, de ugyanolyan ábrándozó kis hölgy, mint volt, aki megismerkedik egy különleges hölggyel, majd egy véletlen kapcsán Levendula kisasszony sem marad Negyedik Charlottájával egyedül a Visszhang kunyhóban.
A könyv olvasása közben sokszor elgondolkodtam, hogy a 17 éves Anne élete, jelleme mennyiben mutat hasonlóságot az én életemmel való összevetésben. Természetesen majdnem semmiben, de ez is egy olyan könyvsorozat, amelyet nem minden fiatal tud átérezni. Sok séta a mezőn, beszélgetés, önellátás, főzés, gyereknevelés és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket a ma -körülöttem- élő 17 év körüli fiatalok nem csinálnak. (Legalábbis nem jellemzően.)
Ez a sorozat is egy olyan életet mutat be, amit megismertetnék a mai fiatalokkal, már csak azért is, mert a fantázia, a kreativitásunk használata nincs kihasználva. A gyerekek nagy része sémákban gondolkozik, nem tudják elképzelni a dolgokat.

A közösség, a rétek, a mezők, a folyók, az emberek ugyanakkora szerepet kapnak ebben a kötetben is. Anne személyén keresztül, életre kelnek a növények, mosolygósak lesznek a borongós hangulatú felnőttek.
Anne gyermek volt és felnőtt lett. Ennek az útnak a megismeréséhez (és annak ismeretéhez, hogy hogyan barátkozott meg 7 db szeplőjével) feltétlenül el kell olvasni ezt a könyvet is, hogy megtudjuk, hogy az élet nem áll meg, ha egy hatalmas vihar van, vagy éppen, ha leesik egy nagy adag hó az utakra!

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...