2010. november 7.

A padlás-on jártam (de nem itthon)


1988-ban töltöttem a 13. életévemet.
1988-ban voltam 7. osztályos.
1988-ban volt A padlás (félig mese-félig musical) bemutatója, nekem pedig egészen a mai napig kimaradt az életemből. Nem keresem az okokat, sőt keresni sem kell, hiszen tudom, de ezek nem ide tartoznak.

A poszt a Padlásról szól.
Méltassam? Mondjam, hogy lassan 23 éve sikerdarab?
Mondjam, hogy fülbemászó dallamait a darab megnézése nélkül ismerjük, hisz olyan sokan elénekelték már a sikerdalokat a különféle sztár-műsorokban?
Mondjam, hogy mindenkinek látnia kell?

Mondom!
A gyerekeim élvezték, Egyik kacagott, Másik mosolygott Tappancs kutyájával sz ölében.
Kedvesnek tetszett.
Én élveztem, daloltam, és sírtam. Tök égő már, hogy egy "félig mese-félig musical"-en sírok. Hogy már egy mosolygós darabon sem lehet nyugtom.
Hogy én mindig a darab mögé nézek, a szövegeket értelmezem, aztán leelemzem az én életemre. Kész röhej.

Tetszett, meghatott, szeretném megnézni még egyszer. Sírással vagy anélkül, mindenesetre keresem azt a bolygót, ahol az álmok, az örömök vannak, ahol találkozom minden Kedves, már elment ismerősömmel, és rajtuk kívül a Lámpással, akit majd megnevettetem, megszeretgetem és viszek neki egy hintalovat.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Játékra hívlak: http://konyvoazis.blogspot.com/2010/11/hogy-en-ki-lennek.html

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...