2010. november 4.

Chris Bohjalian: Hajnali alkony


Muszáj vagyok a molyos értékelésemet ideilleszteni, valamiért, én sem tudom miért (talán olyan jó kis összefoglalásnak tartom):
úúúúúhhhhhh Otthonszülés-bábával; ennek a folyamata egy éppen szülő édesanya történetén keresztül.
Snitt.
Anya meghal, bába perbe fogva. Stephen védőügyvéd úr drága Petrocellinket maghazudtoló módon véd, szól, véd, küzd.

4 csillag volt végig. Izgalmas, érdekfeszítő, unalmas perceimet lekötő,
"olvasni akarom"-könyv.
Snitt.
4 csillag, majd a vége felé közeledbe emelkedik (xxx) végül 4/5. Bohjalian nagyon érdekes (Magyarországon mindig naprakész-) témába illő könyvet írt hatalmas beleérző-képességgel, precizitással főszerepbe helyezve fiatal családot és egy kamaszlányt, körítve egy majdnem mindig sikeres tárgyalási témával.

Félelmetes, magam előtt látom, újraélem a saját gyermekeim születését. Előttem vannak az ismerősök élményei. Olvasom a könyvet és megelevenedik előttem Sibyl Danforth bába története.
Sibyl otthonszüléseket vezető asszony, aki hivatásának tartja a bábaságot, hogy segítsen azoknak a szülőknek, édesanyáknak, akiknek komplikációmentes szülés ígérkezik. Csak ezeknek. Hogy miért halt meg mégis egy asszony a szülés közben?
Hogy miért nem utalta/vitte kórházba Charlotte Bedfordot? Miért kellett meghalnia ennek a nőnek második gyermeke születése közben? Miért volt szükség tárgyalásra? Ez túl sok spoiler lenne, amit nem tehetek meg a poszt írásakor.

Érzéseimet szoktam leírni ide, de még ezt sem tudom megtenni, olyannyira hatása alatt vagyok a könyvnek. Folynak az események, megismerjük Sibyl életét, a lányát, a férjét, a hivatását, aztán belecsöppenünk egy hideg márciusi otthonszülésbe-otthonszületésbe.
Szerintem nincs olyan nő (a közelemben) akinek ne lenne véleménye az otthonszülésről: aki nincs mellette vagy ellene; az hogyan vélekedtek erről? - kérdem én.
Én elmerengtem egyszer: milyen jó lehet... aztán el is hessegettem, hiszen már a Lány születésekor kiderült, hogy Komplikált eset vagyok, így ki kellett mondanom: maradjunk csak a steril műtő és kedves Orosz doktorom közelében.
De elgondolkodtam, elméláztam rajta, irigykedve figyeltem a Kandász Andrea műsorában otthon szülő édesanyákat. Ezekkel a tényekkel és tudattal olvastam ezt a könyvet.
Élveztem minden sorát, amit egy 21-22 éves lánygyermek nézőpontjából, visszaemlékezéseiből olvashatunk. Sibyl lánya nézőpontjából, emlékeiből.
Számomra hihetetlen, hogy mekkora empátiával és részletességgel volt képes megírni ezt a történetet az író. Zajlanak az események, a tárgyalás, drukkolunk egyik vagy másik oldalnak (én mindenképpen Sibylnek), aztán ki győz? Győz valaki? Egyik fél mindig sérül, és szerintem nagyon nehezen bocsát meg a másik fél.
Ki nyert? És mivel? Egy ásszal? Vagy egy váratlan lecsapással? Vagy sima győzelmet aratott az egyik fél? Annyira elmondanám, de nem tehetem. Kevés ilyen könyv van, amit világgá kürtölnék.

Egy halvány 4/5 lett a végére!

Köszönöm Cserinek a kölcsönzést! Egy élmény volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...