2010. október 3.

Jézus Krisztus Szupersztár a Madách Színházban



Színház!

Azon gondolkodtam tegnap este, és arra jöttem rá, hogy a színházi előadásokat nem nézem olyan kritikus-kekeckedő szemmel: azaz nagyon tetszett-tetszett-nem tetszett alapon mondok véleményt.

Itt a Jézus Krisztus Szupersztár: örömtáncot jártam az esti szereposztást illetően: Polyák Lilla, Feke Pali, Serbán Attila, Nagy Sándor, Posta Victor. Aztán már induláskor eljutott hozzám a hír, hogy Feke P. megbetegedett, így majd valaki helyettesíti.

Színházi készülődés, négyen mentünk a gyerekekkel.
Utazás, parkolás után gyorsan megkerestük helyünket, előtte gyors pillantást vetettem a szereposztásra: Feke P-t Tóth Attila másik társulatos alakítja (halk hurrá, hogy nem Csengeri Attila). Itt következett az én lelki bonyodalmam: sajnáltam a változást, de annyira örültem, hogy Tóth Attilát hallgathatom. Fantasztikus a hangja: tisztán énekelt, öröm volt nézni arcjátékát Jézusként. (Szeretem Feke Pált, szeretem a nyugodtságot, ami belőle árad, de a hangjával nem 100-osan vagyok elégedett. Pontosan énekel, de -véleményem szerint- a hangja olyan rezes.... Úgy vagyok vele, mint Csányival : őt is szeretem, de szerintem beszédhibás :) )

Visszatérve az előadásra: nekem az összképet tekintve tetszett. Nem ért el a katarzist, nem estem extázisba, nem sikongattam. Csak tetszett.

Az előadás jól meg van szerkesztve, tetszenek a fények, a háttérképek (köszi Zsolt!) Tetszenek a jelmezek, bár Júdás piros bőrkabátjával valamit csináltam volna (vagy hosszítottam volna és nem bőrből...). Tetszettek az énekhangok.

Ami nem tetszett: a kritikus tömeggel együtt én is sajnálom, hogy megváltoztatták a szövegeket. Sehol nem az jött, mint amit vártam, pedig Mária Magdolna-dala és a Gecsemane kerti Jézus-dal vagy a Hozsanna sokunk fülében benne van.
Olykor azt éreztem, hogy a szereplő énekel, de a zene máshol van, valahogy nem követi azt. pl. Júdás egyik magánszáma.
Nem tetszett Heródes szemet vakító és csillogó-villogó háreme , nem tetszett a sok modern miniszoknya, harisnya, "kint a fenék"-dolog (de ezt betudtam a Szupersztár mivoltnak, és inkább túltettem magam rajta).

Így összegzésül a véleményem az, hogy sok ember leszólhatja a musicaleket vagy az átdolgozásokat, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a mai fiatalokat a legtöbb esetben ezek a pörgések tartják fogva, nekik ezek a darabok tetszenek. Én úgy vagyok vele, hogy ha a színházi élmény után egy valaki is kezébe fogja a könyvet vagy a Bibliát, hogy átgondolja mit is látott a színpadon, akkor már megérte. Igen, tele színkavalkáddal, igen tele egymásnak ellentmondó jelmezekkel, tele különböző műfaji elemekkel-hangulatokkal (legalábbis szerintem), de én megkönnyeztem a keresztre-feszítést.
Én a csili-vili mögé láttam. Ez nekem többet nyújtott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...