2010. október 31.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...


Elgondolkodtam:
- idős vagyok?
- az a baj, hogy ezen a helyen élek?
- az a különbség, hogy másképpen neveltek?
- nincsen fantáziám?

Mindenesetre nem tetszett a könyv. Természetesen nem szenvedtem rajta, érdekelt a történet, így simán, könnyen, gyorsan végigolvastam, de számomra hihetetlen.

Hannah Baker: élt 16-17 évet. Sajnos ez sem derült ki a könyvből, pontosan hány éves gyerekekről, fiatalokról beszélünk. Van már jogsi, de még nem végzősök...
Hannah Baker akkorát csalódott életében, hogy öngyilkos lett. Előre eltervelt öngyilkosság. Csalódott életében, telt az előtte lévő pohár, és senki nem öntötte ki a benne lévőt, csak telt, folyamatosan telt. Hogy is van ez? Mindenki lesz szomorú, csalódott, kirekesztett, de szerintem önmagunk megöléséhez bátorság kell. Nem is kicsi. Hihetetlen, hogy az életéhez való bátorság nem volt meg. Kitervelte, véghezvitte, kész.

Csak azon háborodtam fel, ahogy csinálta. Az életéhez nem volt bátorsága, de ahhoz volt esze, hogy "búcsúlevél" formájában kazettára mondja az apró cseppeket, amik őt arra késztették, hogy nincs helye az élők között.
Hogy mer egy 16-17 éves lány felelősségre vonni ugyanolyan fiatalokat? Nagyon mérges voltam... mérges, dühös, hogy, ha igaza is van, akkor sem az ő dolga ezt megtenni. Egy-egy őszinte beszélgetéssel -családdal, pszichológussal, kedvenc tanárral, baráttal- Hannah Baker nem jutott volna el eddig a lépésig.
Haragszom Hannah-ra szerintem ezek a kazetták és a hozzá fűződő dolog nagyon aljas húzás volt. Tiszta fejjel, megfelelő gondolkodással rótta le a büntetést, hogy bizonyos emberek szenvedjenek. Nem mentem fel a többi fiatalt, de ki gondolkodik egy csóknál, egy kamaszos hazugságnál, egy szerelmes megaláztatásnál, egy csajokat osztályozó levélnél.... Részünk volt benne sokunknak, ha nem ő írta, akkor róla szólt. ha nem ennyi idősen, akkor korábban kicsit. Igen, elindulhat egy lavina, de meg is lehet állítani a hógolyót, ha valaki akarja és képes rá, nem pedig a szenvedést választja. Biztos vannak ilyen jellemek. Én nem ilyen vagyok.

[Clay a narrátor. Sokkal többet tudunk meg jelleméről: segítőkész, udvarias, kellemes-jóindulatú édesanyja van, tiszteletteljes, jó tanuló.
Az ő kazettahallgatása közben bontakozik ki előttünk a történet, és bár ő nem a rossz oldalon szerepel, mégis önmagát is hibáztatja, hogy nem mentette meg a lányt, akibe titkon szerelmes volt.]

Összegezve: Hannah Baker öngyilkos lett. Ürügyet keresett önnön való megöléséhez. Keresett-talált. Az egész kiindulása egy csóknál, és az őt megcsókoló fiúnál kezdődött.
Nem láttam életét, nem láttam bele családi hátterébe, tulajdonképpen azt sem tudtam meg, milyen tanuló volt. Ezek az információk nagyon hiányoztak nekem a történet hihetősége miatt.
Csók, ciki/dögös fenék...stb, és már saját magát is hibáztatja bizonyos eseményekért.
Amilyen kitervelten megalkotta ezeket a kazettákat, olyan összeszedetten élhette volna életét.

Visszatérve: idős vagyok? nekem voltak céljaim? jobb (volt) az önértékelésem? foglalkoztak velem? más értékek között neveltek Magyarországon? Biztosan, de nem értem meg a 16-17 éves Hannah Baker motivációját, hiába voltak mellette ezek az emberek, akik tényleg kihasználták őt valamekkora mértékben.

3/4

(A témával mindenképpen foglalkoznék az iskolákban. Osztályfőnöki órán, közös beszélgetéssel és olyan pedagógussal, aki tényleg ért a fiatalok nyelvén.)

2 megjegyzés:

  1. Ennyi erővel vannak vámpírok az alkonyatban?
    Nincs olyan regény, amiben minden "valóságos"...

    VálaszTörlés
  2. :)
    azért a kettő könyv kicsit távol áll szerintem. Az írók is így vélhetik. Egyébként ez az én véleményem. Nem kértem eddig senkit, hogy álljon mellém, erősítsen meg, támogasson. Szép napot!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...