2010. október 24.

Guillaume Musso: Szerelem életre-halálra

Maradnék az eredeti címnél: ..és azután

Mit is írhatnék? Már a csodapirulás Musso könyv után is furcsa érzéseim voltak, de most tetőzött a véleményem. :(

Van egy Nathan szereplőnk, aki 8 évesen visszatért a halálból, az alagútból, a kómából. Ennél többet nem igazán tudunk meg az elején erről a szakaszról. Ellenben gyorsan felvázolódik: ki is Nathan?
-Sztárügyvéd, temérdek munkával, 0 szabadidővel, aki felküzdötte magát a nagy semmiből;
- megszokott történet: anyuka egyedül neveli őt, három helyen dolgozik, hogy őt tisztességgel nevelhesse: ebből a helyzetből "tanulja ki magát";
- gyermekkori "szerelmét, Malloryt vette feleségül (akit megmentett a fulladástól, miközben majdnem ő fulladt meg), aki elvált tőle. Természetesen a lány családja nem fogadta el a vejt, mert ő "nem ezüstkanállal a szájában született".

Nathan találkozik egy onkológus doktorral, aki egy Hírnök, aki látja, ha egy személy a közelében, rövid időn belül meg fog halni.
Ügyvédünk pánikol, extragyors kivizsgálásra rohan, ami szerint minden oké, de mégis felteszi magának azt a kérdést: vajon mért jelent meg a doki, ha nem azért, mert a feje felett a halálglóriát látja?

A néhány napos történet olvasása közben zajlanak az események, megismerjük a főhős életét, kiterjedően megismerjük pályafutását, exfeleségével, apósával és gyermekével való kapcsolatát, részt veszünk napjaiban, olykor úgy éreztem magam, mintha egy gyorsulási versenyen lettem volna. Egyik percben még itt vagyok, a másikban pedig már ott. Volt itt minden: bankrablás, zsarolás, gyermeket másra hagyás, alkoholizmus, baleset.....

A regényt áthatja a halál témaköre, tulajdonképpen a Hírnök vonal miatt ez a lényeg: meg tudjuk-e változtatni a sorsunkat? Van-e sors, eleve elrendeltség? Be fog következni a sejtésünk? Vagy nem? Hepiend lesz? vagy nem?

Bevallom, több okból nem igazán tetszett a történet. Az egyik: nekem voltak felesleges szálak, szövegek, nem odavaló dolgok, kihagytam volna. A másik: én ennél józanabbul gondolkodom. A harmadik: nem az én világom.

A végénél már éppen belelendültem a történetbe, már éppen érdekelni kezdett a dolog, mi is lesz ezzel a tökéletes testű ügyvéddel és életével(az utolsó előtti oldalon), akkor lett vége.
Egészen addig nem, csak a végén lett egy szál, amit tovább olvastam volna.

A végétől majd továbbgondolom, de a végeredmény 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...