2010. október 15.

Brunonia Barry: A csipkeolvasó


Tulajdonképpen sokszor gondoltam már arra a tényre, hogy eléggé földhözragadt vagyok. A képzeletem sosem szárnyalt, szerepjátékaim csupán az gyermek mesék bábozásáig és az Activity társasjátékig terjednek, sőt ismert emberek között merész, magamutogató vagyok. Skizofrén, boszorkány ősökkel megáldott énem próbálta is befogadni a történetet, visszahúzott folyton a regény, de csak a végét olvastam egyhuzamban. Talán be szerettem volna fejezni.. :$

Sophya Whitney? Towner Whitney? Mindegy-nem mindegy? Elhisszük a történetet? Melyik történet a lényegesebb: a boszorkányosság? Esetleg a 32 éves főhős csapongása, idegessége, "nem is tudom mit akarok"-sága, vagy éppen a szenvedése, önmaga keresése?

A lány/nő hazajön vagy pontosabban fogalmazva visszajön gyermekkora helyszínére, nagymamája eltűnése miatt. Salemban vagyunk valamikor a XX. század végén, mikor is a képek keverednek. Ebben semmi meglepő egy ilyen hangulatú könyvben. Bár néha elvesztettem a fonalat, és elgondolkodtam, hogy ez most a valóság? vagy éppen a másik dimenzió?

Towner élete és családjának élete betűről-betűre, sorról-sorra, mondatról-mondatra bontakozik ki. Megismerjük családját és őt, e különlegesnek tartott lányt.

Ki-ki eldöntheti magában miért is különleges:
1. családjában mindenki különleges: A nők jósolnak csipkéből, koponyából, (stb.) csipkét vernek, szervezkednek, boszorkánykodnak...
2. esetleg azért mert "megőrült"? az tény, hogy a pszichiátrián kezelték őt, a gyógyszerek még mindig vele élnek..

Különlegesség, kuriózumként is megfigyelhetjük a történetet: egy boszorkányos kitaláció, amelyben megvan a misztikum, a titok,a krimi, a család egysége-szentsége, a harag, a féltékenység, a tenger, a problémák és örömök. Minden megvan benne, ami tetszetőssé varázsolhatja sokak számára. Én nem voltam elájulva. Tagadhatatlanul vonzott a borító, a cím, az oldalak visszarántottak. De nem bűvölt el. Sokszor azt sem tudtam, hol vagyok, hol tartok. Ki is Cal? Mit akar itt? Mi a célja? Mit tett? Mi van Lyndley-vel? Ki Lyndley? A könyv vége egy csavar, bevallom nem találtam ki. Másra számítottam. Írnék egy alternatív véget :)

A boszorkányosság jobban vonz, mint a pszichiátria. Ikertestvérem sincsen. Boszorkány viszont van a közelemben. Álmodik, kártyát vet, és ki tudja, mi mindent nem mond még el nekem :$.
Ez érdekelt volna. Ettől még a történet nem rossz. Csak éppen nem ezt vártam.

4.


U.i: első gondolatom ez volt: Kell nekem egy ilyen ház: teázóval, özvegyek balkonjával és a narancsillatú ágyneműkkel!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...