2010. szeptember 15.

Philippe Grimbert: Titok


Miért különleges Sim a kötött kardigános-pulóveres plüss kutya?
Grimbert vagy Grinberg?
Egy titok, ami rejtve van, de érződik…
Amit annyira titkolnak, hogy már fájdalmat okoz másnak is.
Egy titok, ami egy egész család életére kihat a háború előtt, a háború alatt és a háború után.
Vajon meddig fogunk emlékezni az áldozatokra, mi akiknek a rokonságában nincsenek háborús áldozatok?
Vajon meddig fognak emlékezni az áldozatokra azok, akiknek a rokonságában vannak háborús áldozatok?
Egy titok, aminek muszáj kiderülni, hogy ez által megváltást hozzon az érintetteknek.
Vannak akik kétszer halnak meg… tartja a mondás.

Philippe Grimbert önéletrajzi ihletésű regényében megismerhetjük családját, bepillantást nyerhetünk titkokkal teli múltjába, amiről neki soha nem beszéltek, csak azt érezte, valami nem stimmel.
Nagy testvért talált ki magának, aki éppen az ellentéte neki. Érezte, hogy apja nem szereti vagy nem fogadja el olyannak, amilyen valójában ő maga.
Lassan indult a cselekmény, de éreztem, hogy a titok ki fog szivárogni. Nem gondolkodtam, hogyan, de tudtam, hogy jönni fog.

Egy film a koncentrációs táborokról olyan elementáris erővel hatott a fiúra, hogy a lényeg szép lassan kitudódott, az apró mozaikdarabkák szép lassan összeálltak képpé.
Nehéz lehet feldolgozni a második világháború borzalmait. Nem is tudom, lehet-e?
Kész a kép...lassan a gondolatok is megfelelő helyekre kerülnek, és ismét ott a kérdés: lehet azt mondani, hogy megfelelő helyre kerültek.
Szörnyűségek, gyilkosságok, megbocsáthatatlanság, küzdés, titok...

"Louise remegett. Túl sokat mondott,de nem állhatott meg itt. Tartozott nekem az igazsággal. (...) Mégis vállalja, hogy megtöri a csendet, segít annak, aki hasonlít rá, aki más, mint a többiek. Soha többé nem fogom azt képzelni, hogy az első, az egyetlen vagyok."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...