2010. szeptember 29.

Garay Zsuzsanna: Találkozások


Ó, jaj, mit tettem magammal?
Szóval nem tetszett, nagyon nem. Amikor beláttam, hogy ez nekem egy hatalmas NEM, akkor belehúztam, így csak egy napom ment rá.

Találkozások: vártam, hogy ebből valami jól fog kisülni. Akkor még nem gondoltam bele, hogy tulajdonképpen furcsa is lehet akár, hogy egy 19 éves férfi szeme megakad egy 9-10 éves kislányon, és a vele való 18 (majdnem) véletlenszerű találkozás fontos, meghatározó lesz számára.

Apropóként megjegyzem: remélem egy 19 éves fiatalembernek sem akad meg a szeme az én 9 éves hebrencs-mosolygós-nagyszájú-beírásokat kapó kislányomon.

Visszatérve: már az elején zavart, hogy az írónő könyve E/1-ben van írva egy férfi szemszögéből. Elolvastam néhány mondatot, amikor sikerült megállapítanom, hogy itt nem egy nő mesél.
A férfi szeme megakad, az első találkozás Gabriellával emlékezetes marad. A találkozások mesélésekor nem sokat tudtam meg a lányról, mindössze annyit, hogy egy csigaházába behúzódó különc (különleges?), magányos lány, akinek elszúrták a nevelését. Aki jobban érzi magát unokatestvérénél, bár ott sincs jelen 100%-osan, aki szereti a gyerekeket.
Ennél jobban ismertem meg a mesélő fickót, akit sajnáltam, szántam, és elgondolkodtam, hogy bennem van-e a hiba, vagy esetleg más sem érti őt meg? Mert én nem voltam mellette, nem támogattam, sőt azon csodálkoztam el, hogy miért írta le ezeket a sorokat? Valószínűleg neki lehetett rá szüksége..., aki így vélekedik magáról:
"Mert hát ki voltam én? Egy bátortalan fickó, akit mindenki kedvesnek talál, és udvariasan elbeszélget vele, de aztán elfelejti, és ha nem látja, nem is jut eszébe."

A Találkozások kapcsán én nem igazán kezdtem el emlékezni, én nem merültem a múlt boldogságába, megtanultam a jelennek élni. A szépre boldogan emlékezem, de nem nyalogatom a múltamban bekövetkezett sebeimet. Szerintem nem tudnék úgy élni, hogy idősödő emberként is hiú ábrándokat kergetek, egy olyan nőt (én férfit) akarok, aki nem akar engem, olyan nőt akarok, aki nem is létezik.

Nem vagyok kritikus, én a nép egy halk szava vagyok: ha a történetet elfelejtem és csak a megfogalmazást veszem figyelembe, akkor sem tetszik annyira.
A kocsiban ülve ezeket a szavakat jegyeztem fel első benyomásként:
- "egyeztettem szüleimmel, hogy elutazok nyaralni" (24 évesen dolgozó emberként?)
- a vízben "cicáztunk" (24 évesen)- bevallom ez kiverte a biztosítékot.
- balfék
- tényleg nem ismeri saját magát :-O??
- tényleg vannak ilyen unalmas férfiak?
- folyamatos ömlengés Gabrielláról. Brrrrrr!

Így alakult...
Szoktam a múltra emlékezni...
Nekem is alakulhatott volna másképpen, ha abban hinnék, hogy én alakíthatom az életemet, a sorsomat. De szerintem nem én alakítom: max. szépítem, én az "eleve elrendeltetett-ben" hiszek.
Ez a sztori nem az enyém..

2/3

3 megjegyzés:

  1. A posztot csak most olvastam, de már a röpke értékeléseddel is egyetértettem. Itt is találtam nem is egy olyan gondolatot, ami nekem is átfutott a fejemen. Sajnos ez nekem is egy NEM lett, de ilyenkor legalább megtanulom megfogalmazni, hogy miért is nem... Nem könnyű dolog, sokat kell gyakorolni ezt is...

    VálaszTörlés
  2. Valahogy a nagyon "nem"-et és a nagyon "igen", "igen"-t könnyű megfogalmazni. A köztesekkel bajban vagyok. :)

    VálaszTörlés
  3. Ez tényleg így van. :) Ennyi előnyük legalább van. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...