2010. szeptember 4.

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka


Egyszer nyáron valamikor közvéleményt kutattam, melyik könyvre költsem az ajándékösszegemet. Kaptam jobbnál jobb ötleteket, közöttük volt A szél árnyéka is, de mégsem elsöprő fölénnyel győzött. Már éppen egy másik befutót avattam, amikor is találtam egy üzletben egy elrejtett Palatinus Kiadós példányt, amire lecsaptam, mivel a zöld példány nem tetszik. (Sőt én egy ezressel olcsóbban vettem.)
Tehát ajánlották jó néhányan, nyomon követtem az értékeléseket, olvastam a blogokat, nem tűnt rossznak, sőt... mégis pihentettem a polcon, Semperéék pedig türelmesen várakoztak (még jó, hogy nem felejtődtek el :) ). Aztán úgy, mint mindenkinél jött egy pillanat, hogy most kell.

Kinyitottam, az eleje tetszett. De hirtelen lelassult nekem, de arra gondoltam, hogy nem lehetek ennyire különc, hogy nekem ne, így tovább olvastam. Számomra lassan bontakozott ki a történet. Szívembe zártam Danielt, bár kedvenc (epizód-)szereplőm Daniel édesapja lett. Kb. a felétől élveztem a történetet, akkor lettem kíváncsi hogy keresztezték egymást a sorsok, az életek. Mi is lett Juliannal, Miquel-lel, Furmanoval, Fernandoval. Megismertem a fantasztikus humorú Fermínt, beleleshettem a régi Barcelona életébe, sétáltam az utcákon, amik néha olyan sötétek voltak, hogy én is csak az égő cigarettavéget láttam.

Daniel őrangyala voltam olykor, és azon tűnődtem, vajon miért kíváncsi annyira Julian Caraxra, miért kíváncsi annyira arra az íróra, akinek könyvére az "Elfeledett Könyvek Temetőjében" talált rá, illetve mondhatjuk, a könyv kiválasztotta ezt a gyereket. Hihetetlen volt, miért ennyire elvakult ez ügyben, miért kezdi beleásni magát ennyire ebbe a történetbe. Néha úgy éreztem, hogy Barcelonában csak ez a néhány ember élt, a kör egyszer csak bezárult, így a két kor története, szereplői szép lassan összeolvadtak, és lett belőle egy.
A felétől tényleg élveztem C.R.Zafón könyvét. Jól megírt, kidolgozott eseményekkel alakított történetet alkotott, amibe kevés "hibát" találtam. Nem is hibát, hiszen én ilyet sem tudnék alkotni. Mindig nehéz értékelnem, mert milyen jogon teszem? Nem vagyok kritikus, csak tetszik/nem tetszik alapon mondom meg a magamét.

Visszatérve a hiányra: nem gondolkodtatott el, csak sodródtam. Daniel Sempere 10 éves korában kapta a Julian Carax: A szél árnyéka könyvét. 1955-ig tart a történet, szerettem volna egyéb információkat kapni az életükről. Valahogy kevésnek tűnt az, hogy csak Carax után nyomoznak.

Így csak 4.

Ajánlom az elolvasását, mert sokkal jobb rengeteg könyvnél! Viszont mit nem adnék ha olvashatnám Boris Laurent: Ködangyal című könyvét :)!

3 megjegyzés:

  1. Ezt a könyvet már én is olyan régóta szeretném elolvasni, csak a rengeteg dicsérő értékelés után attól tartok, túl magasak lettek az elvárásaim Zafónnal kapcsolatban. Szerintem még várok vele kicsit.:)

    VálaszTörlés
  2. Én is vártam,tetszett is, de az ELVÁRÁST nem teljesítette :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Andi!
    A sablonfészekbeli kérdésedre a válaszunk, itt, a blogod irányítópultjában válaszd ki a "beállítások" menüpontot. Utána megjegyzések, a 3 lehetőség közül a beágyazott alábbi megjegyzést kell bejelölnöd, és mentened. (régebbi sablonoknál néha előfordul, hogy nem működik)
    köszönjük, hogy nálunk jártál:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...