2010. augusztus 11.

Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen


"Mindvégig sajnáltam, hogy gyermek volt.
Felhőnek kellett volna lennie.

Olyannak, amelyekbe elbújnak a madarak,

ha félnek."

(Miltos Sahturis)

Félelmetes, hogy milyen érzéseket képes kiváltani egy könyv. Miért is mondjuk egy könyvre, hogy tetszik? Jó a története? Jól van megírva? Szépek a mondatok? Magunkra ismerünk benne? Elgondolkodunk rajta?
Vannak nem tetszőek: ezért, azért valamiért.
Vannak tetsző-kikapcsolódós könyvek, amelyek mosolyra fakasztanak, elgondolkodtatnak.
Vannak tetsző, de felzaklató könyvek.
Vannak tetsző-felzaklató-megsirató könyvek.


Elina Hirvonen ez utóbbit érte el nálam. Megijedtem, megrémültem, miért is?

Félelmetes, hogy milyen érzéseket képes kiváltani egy könyv. Milyen gondolatok, emlékek törnek elő a felszínről, a mélyről?

Anna és Ian.
Anna és Ian családja.
Anna és Ian családi háttere.
Anna és Ian gyermekkora.
Anna és Ian gyermekkora, emlékei.
....amelyek befolyásolják életüket, ami nem engedi a változtatást, aminek hatására változtatni akarnak, aminek hatására elgondolkodnak, hazudnak maguknak, becsapják magukat, hibáztatják magukat, kapcsolatokat keresnek, szerelmesek lesznek egymásba. Szerelmesek lesznek egymásba? Inkább két szárnya törött kis madarat látok magam előtt, egyiknek a jobb szárnya, másiknak a bal szárnya van eltörve; egymást támogatva próbálják túlélni az életüket.

Anna családjában tragédiák sora megtalálható, ami rányomja bélyegét az egész család életére: bántalmazás, őrültség...
Ian családjában, életében is megtalálható a kirekesztettség, az elmebetegség...

Két felnőtt ember kapálózása, fuldoklása, életben maradása, miközben megtudjuk, miért is kapálóznak, küzdenek, fuldokolnak. Miért is nem képesek felnőttként a normális életre?

Elgondolkodtam: ha felmenőink életében valamiféle nyomot hagyó tragédia történt, a mi életünkre is kihat? Egyértelmű, hogy mi is szenvedni fogunk?

Olvastam a könyvet, kívülről láttam a két családot, főleg Annát és Iant........, aztán hirtelen beléptem a történetbe, megijedtem....., minden esemény, történet, amit nekem meséltek, egyszer csak a szemem elé tárult, átlényegült a mondandó az én eltelt 35 évemre, és remegve kezdtem figyelni, mindez kihat-e majd a gyermekeim életére, vagy a még előttem álló évekre.

Ki mondhatja ki, hogy jó az életünk? Hogy könnyű az életünk? Hogy ne siránkozzunk? Csak magunk. Mi magunk!

Anna próbálkozott. Talán a legnormálisabb, legegészségesebbnek próbálta beállítani az írónő az összes személy közül. De nem az. Szerintem súlyos beteg ő is. Lelki.

Elina Hirvonen jó könyvet írt. Elgondolkodtatót, magunkba nézőt, lelkizőst. Remegek. A múlton, a jelenen, a jövőn.
Félhetek. A múlt miatt, a jelen miatt, a jövő miatt. De nem teszem! Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!

Egy könyv, ami felerősít mindent! Sír a kislányom az edzőtáborban, ilyen soha nem fordult még elő. Hiányzunk neki. Legszívesebben ülnék a kocsiba, és tepernék érte. Jó lenne? Mi a jó? Honnan a manóból tudjam, hogy mi okoz neki jobbat/rosszabbat? A tábor kötelező, nem újdonság számára. Ott lennék, ölelném, babusgatnám, ehelyett itthon küzdök a szomorúsággal.

Sajnálom Annát a könyvben. Sajnálom az egész életét.
Sajnálom Iant a könyvben. Sajnálom az egész életét.
Sajnálom Anna és Ian kapcsolatát. Sajnálom az egész közös életüket.

"Olyan gyerekkort akarok, amire lehet emlékezni. Olyan életet, amiről lehet másoknak beszélni. Olyan testvért, akinek van igazi élete. (...) Egy átlagos nő akarok lenni, padon ülni egy napos délutánon, várni valakire, vagy készülni valahová."

Ne olvassa az, aki nem bírja a gyermekbántalmazást.
Ne olvassa az, aki szórakoztatásra vágyik.
Ne olvassa az, aki nem akar sírni, szomorkodni.

Olvassa az, aki irodalomra vágyik. Kortárs szépirodalom, ami egyáltalán nem "szép"!

5

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép bejegyzés. Mindenképp el fogom olvasni.

    "Egy könyv, ami felerősít mindent" 5*

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, mindenképpen érdemes!
    Éppen most olvastam a molyon, ezt írtad: "Őszintén szólva annyira meg vagyok döbbenve, hogy nem tudom holnap mit fogok minderről nyilatkozni. A blogos bejegyzéssel is várok min. 1 napot, mert le kell higgadni. Már, ha érzékeny az ember."
    Én soha nem várok, ha egy mód van rá. Akkor, ahogy kiömlik belőlem a szó, kiömlenek a mondatok, úgy hagyom. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...