2010. augusztus 24.

Charles Martin: Ahol a folyó véget ér



Abbie listája:
1. Felülni egy régi körhintára.

2. Hátrabukfenc egy régi repülővel.

3. Tengerparton borozgatni.

4. Meztelenül úszni.
5. Delfinekkel úszni.

6. Lerészegedni.

7. Modellt ülni.

8. Táncolni a férjemmel.

9. Annyira nevetni, hogy már fájjon.

10. Végigevezni a folyón le, egészen Moniactól.



Ki ne látta volna A bakancslistát? Vagy ki látta Az élet nélkülem című filmet?
A filmeket megnézve mindenki elkezdhetett gondolkozni: mi az amit meg szeretnék tenni mielőtt meghalok.
Abbie csupán viccből felelt egy nagyon kíváncsi riporter ilyen irányú kérdésére, nem is voltak benne túl nehezen megvalósítható dolgok 1-2-t leszámítva.

Abbie 35 éves.
Beteg.
Halálos beteg.
Rákos.

Férjét, Dosst kéri meg, hogy a listáján szereplő 10. pontot csinálják végig.
Nekünk olvasóknak hihetetlen lehet ezt a kenuzást elképzelni, de Doss járatos ebben a dologban. Így törvényt megszegve vágnak bele ebbe a kalandos utazásba. Doss evez, Abbie fekszik. Evezünk, harcolunk, küzdünk. Nagyon drukkolunk, hogy sikerüljön nekik.

Miközben telnek a napok a Georgia és Florida államok határaként hömpölygő St.Marys folyón, úgy ismerjük meg ennek a két embernek életét, hátterét, szerelmét.
Azt a szerelmet, amiért fogadalmat tettek:"...egészségben-betegségben.."

"Nem vagyok én mindentudó. Nem teszek úgy, mintha mindent értenék a világon, de tudom, hogy vannak, akiknek szép életük van, vannak, akiknek szép haláluk van, de csak kevesen szeretnek szépen. A miértre nem hiszem, hogy választ tudnék adni. Mindannyian élünk, és mindannyian meghalunk egyszer- ez alól senki nem lehet kivétel. Ami számít, az a kettő között van. Szépen, jól szeretni a másikat…ez már valami más. Ez választás kérdése- valamit újra és újra megteszünk. És újra. Mindentől függetlenül. Tapasztalataim szerint ha ezt az utat választjuk, felkészülhetünk a pokoli szenvedésre. Nem néztem se hátra, se előre. Csak bámultam Abbie-t, és evezni kezdtem."

Bevallom őszintén közhelyeknek tűnő mondatok felett hunytam szemet, mert nem érdekeltek. Sokkal jobban belemélyedtem a történetbe, amiből új információkkal gazdagodtam a művészetek terén, az emberi akaraterő kicsúcsosodása terén, aminek hatására elgondolkodtam saját magamon, aminek hatására sírtam, nevettem.
Ott voltam a St.Marys-en, előttem egy USA térkép volt, és követtem útjukat egészen addig, ameddig eljutottak.

Eljutottak a végéig? Mi volt Abbie 11. kívánsága?

Minden szentimentális lelkületű Olvasónak ajánlom! Szép könyv, öröm olvasni és a kezünkbe venni.

5*

( Végezetül:
1. egy kedves ismerősöm Szeee bejegyzésére utalva: ez a könyv "én vagyok"-talán.
2. a Kiadó-tól megtudtam, hogy jövőre két könyvet terveznek megjelentetni az írótól, ők is most fedezték fel.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...