2010. július 1.

William Wharton: Hírhozók



William Wharton írótól nem olvastam még irodalmat. Még a nagy sikerű Madárkát sem.

Első könyvként a Hírhozókkal kezdtem: sajnos csalódtam, nem tetszett.
A regény tele van szép gondolatokkal, de nem éreztem magam benne a történetben, nem értettem egyet a történetben szereplő családdal, nem támogattam őket.

A regény egy Franciaországban élő amerikai család karácsonyának néhány napját mutatja be, amit egy külvilágtól eléggé elzárt "malomban" töltenek. Tulajdonképpen ez a nyaralójuk. A természet gyönyörű ezen a helyen, tulajdonképpen "a madár sem jár" ezen a tájon. Néhány állandó lakosa van ennek a helységnek.

Will a mesélő, az apa, aki munkáját tekintve filozófus-ornitológus, tele van érdekes gondolatokkal. Kissé különc ember, önmagát sem tartja egyszerű esetnek, de az tény, hogy a feleségét és a 4 gyermekét nagyon szereti. Ezek közül már csak a különc 15 éves Ben él velük, a többiek családjukkal vagy anélkül boldogulnak itt-ott. A gyerekek így gondolnak rá: "Ráadásul apánkról mindenki azt gondolta, hodkóros." Maggie szerint: "Apa valószínűleg az egyik legnehezebb ember a világon. Valódi láthatatlan ember, akiből a legváratlanabb pillanatokban kriptonsugarak csapnak ki."

Készülnek erre az utolsó közös karácsonyukra, ott a hidegben, ahol a gyerekek fele soha nem szeretett lenni. Hogy miért nevezik utolsónak? Ez csak a könyv végén derül ki.

William Wharton már az elejétől sejtet valami problémát a családon belül, de nem engedett belelátni. Apró elcseppentett mozaikdarabkákból kezdtem összerakni, hogy a családja kissé széthullott, kinél milyen problémák vannak, majd kinél milyen segítséget tudnak nyújtani.

A történetet körülöleli a karácsonyi szeretetdömping, az ajándékozás, a várakozás.

(Én is vártam: úgy éreztem magam, mint aki egy hatalmas fazék vizet forralni kezd, majd 60-70 foknál kialszik a tűz, a víz pedig szép lassan hűlni kezd.)

Nem tetszett. Nem tudtam semmiféle problémával azonosulni, nem értettem a benne rejlő misztikus jelenetet, sokszor csóváltam a fejemet olvasás közben, sőt gyakran unatkoztam is. Talán nem teljesen értettem meg a történetben rejlő mondanivalót; vagy megértettem, de nekem "nem jött be".
Kíváncsi lennék más véleményére, mert ennél jobb kritikákról hallottam. A könyv mellett szól, hogy szépen megfogalmazott mondatok, természeti leírások találhatóak benne.

3 csillag

3 megjegyzés:

  1. Érdekes..mert ahogy írtál a könyvről nincs benne negatív felhang...mégsem tetszett-és ezt le is írtad,mégis olyan lett a post,hogy ezt el kell olvasni!:D

    VálaszTörlés
  2. Nem árulhatom el, mert nem spoilerezek.
    Csak ennyit írtam, amit be tudok annak, hogy mostanában nekem nem mindig tetszik az, ami a többségnek:
    "Nem tetszett. Nem tudtam semmiféle problémával azonosulni, nem értettem a benne rejlő misztikus jelenetet, sokszor csóváltam a fejemet olvasás közben, sőt gyakran unatkoztam is. Talán nem teljesen értettem meg a történetben rejlő mondanivalót; vagy megértettem, de nekem "nem jött be"."

    VálaszTörlés
  3. Most fejeztem be a Hírhozókat.(Vajon miért ez a címe?)Nem könnyű olvasmány,de aki már olvasott Whartont,az biztosan nem teszi le.önéletrajzi ihletésű,ezért talán megbocsátható az a szemérmesség,ahogy az egész történetet kezeli.sok fontos gondolat van benne a házasság,család témakörben.a karácsonyi zoknik esete jelképes (ahogy gyanítom),vagy volt rá megoldás,csak nekem kerülte el a figyelmemet ?

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...