2010. július 26.

Pilinszky János: Milyen felemás



Szeretem Pilinszky Jánost, bár a versekkel egyébként hadilábon állok. Sokáig élveztem olvasásukat, ám egy váratlan lecserélt magyartanár 17 évesen megutáltatta velem a költeményeket. (Tudjátok, az a típus, aki 100%-osan tudja mit szeretett volna a költő kifejezni, és az semmiképpen nem jó, ahogy én látom.)
Megmaradt a szeretetemben József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János (és néhányan olyanok, akik főleg gyermekeknek írnak csodaszép rímeket.)

Ma elővettem a Pilinszky válogatást, ízlelni kezdtem a bejelölt régi kedvenceket. Mily' érdekes: valamelyik nem tetszik már annyira; találtam új Élményeket; ez eddig egy "örök darab" a számomra.

PilinszkyJános: Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,

pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség

hálójában evickélünk, pedig

napra kellene teregetnünk

mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ

örökös térdreroskadását.


Angyalok
Minden napra egy gondolat
Július 26.
"Békét fogunk találni.
Hallani fogjuk az angyalokat,
és látni fogjuk, ahogy az
égen csillognak a gyémántok."
[Anton Chekhov]


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...