2010. július 25.

Nyáron történt...

Angyalok
Minden napra egy gondolat
Július 25.

"Az igazi barátság olyan kötelék, amelyet egy angyal keze kötött meg."


Hiszek az angyaloknak. Hiszem, hogy ennek így kell lennie.
Hiszem, hogy megvan annak az oka, hogy én másként látok dolgokat, eseményeket, és miért várnánk mást, amikor én érzem, hogyan történt meg velem.
Nem menekülök, csak éppen nem magyarázkodom személyes kontaktus nélkül. Meg amúgy is... Senkinek nem tartozom semmiféle magyarázattal. Csak Istennek, Kedvesnek, esetleg néha a Főnökömnek.

Kaptam egy mondatot, amit még soha senkitől, és ezt a szívemre vettem. Aztán egy hógolyó elindult, oda-vissza gurult a lejtőn, és ezt egyre növeltük. Én is tapasztottam, más is segített. Így olyan hatalmas lett, hogy elsodort.

Az élményt, a mondatot, és ezt a lavinát el akarom felejteni, mélyre szeretném ásni.
Életkorom és tapasztalataim is megváltoztattak, így már kíváncsi sem vagyok. Simán felveszem a szemellenzőt, törlök lassan mindent, mint ablaktörlő az esőt. Egyenlőre zuhog, így azzal nehezebben birkózik meg.

Egy kedves filmben (Egy párizsi diáklány) vannak ezek a szentimentális mondatok, bár a Nő a szerelmének mondja, de igaz lehet az élethelyzetekre:
"Ha szeretsz, fogadj el olyannak amilyen vagyok, mert nem változom meg. Ha szeretsz fogadj el olyannak, amilyen vagyok, és én is elfogadlak téged."

Ha szeretsz fogadj el a rosszkedvemmel együtt, és ne csukd rám az ajtót. Ha mégis utóbbi mellett döntesz, az sem baj, tudom kik azok akik kitárják. Bárhol, bármikor.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...