2010. július 2.

Lakatos István: Lencsilány


Tulajdonképpen nincs egy jó gondolatom erről a könyvről. Nem szeretnék belőle idézni, senki kedvét nem szeretném elvenni.
Engem elborzasztott, kiakasztott, rosszul lettem tőle.

Aztán utánanéztem a könyvnek, hátha más értelmezésben kell olvasnom. Ilyeneket találtam:

"egyszerre kísérteties és gyermekien bájos történetek"; "egy magyar képregény, amelyet a gyerekek és a felnőttek egyaránt élvezhetnek", "szeretnivaló figurák", "borzongató hangulat"
"zaklatottság és a harmónia tökéletes egyensúlya"

Ezt én nem tartom teljesen valósnak. Igen borzongtam, diszharmóniába kerültem, és azt tudom, hogy az én gyermekeim nem élveznék ezt a művet. Annak örülök, hogy a képregényekhez van sorolva, nem a gyermekkönyvekhez. (Hiszen nem is az.)

Lakatos István interjújában említette, hogy megjárta a pszichiátriát az "Ő Lencsilánya miatt" és azt is mondta, hogy "a Lencsilány-képregények is szomorúak, a fő téma mindig a magány, a kitaszítottság, a szeretet után koldulás, a halál, és a felnőtté válás. De úgy tűnik, ez jön be az olvasóknak."

Sajnálom, nekem nem jött be.

1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...