2010. július 17.

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami


Érdekesen alakulnak kapcsolataim a könyvekkel. Levettem a polcról, hiszen Ibrahim Úr után tudtam, hogy nem fogok csalódni E-E Schmittben.
Visszatérve arra, hogy levettem, kiválasztottam, magam mellé tettem, a gyerekek barátoknál aludtak, mi pedig filmnézésbe kezdtünk Kedvessel. Megkóstoltam a citromos sört, ujjongtam, hogy milyen klassz, aztán egyszer csak rosszul lettem. Rosszul lettem, rosszul voltam, fájdalmak között fetrengtem, nyugalmasabb pillanatokban, mivel járkáltam a lakásban, a könyvet vettem kezembe és olvasni kezdtem.
Az egész éjszakám így telt, 2 óra alvás után megismétlődött a Borzalom, akkor ismét a könyvek soraiba menekültem.


Oszkár leukémiás. Gyógyíthatatlan beteg. Fél, mint minden normális ember. De próbál vidám lenni, elfogadja helyzetét, még ő próbálja feldobni a körülötte élők savanyú-fájdalmas-gondterhes ábrázatát.
Megismertem Oszkárt és Rózsa mamit (másnak szigorúan csak Rózsaszín nénit), akik kapcsolatából a 9 éves kisfiú feldolgozta közelgő halálát, feldolgozta szülei kétségbeesését, feldogozta életét, és Istennel való kapcsolatát. Játékos keretek között, Rózsa mami segítségével házasságot kötött, csókolózott, megcsalt- és kibékült, szenvedett. Fiatalként bulizott, középkorú férfiként "meghülyült", majd megöregedve elfáradt. Közeledett ideje.


Hogyan dolgozzuk fel a halált? Szerintem nem csak ez az egy téma van, amivel őszintén kell foglalkozni. Ki ne merengett volna el, hogy "ha most ez és ez történne, akkor mi történne tulajdonképen körülöttünk? mi lenne a gyerekeinkkel? stb." Őszintén kell beszélni, a halál sem tabutéma. Fájdalmas a szülőknek, fájdalmas mindenkinek. Bármelyik oldalt nézzük, szenvedünk, szenvedhetünk.

Születés-halál. Teljesen mindegy, hogy hiszünk- vagy sem, akkor is be fog következni. Éljünk a mának! Ez az örök igazság. Életünk egy fura ajándék, de csak kölcsönbe kapjuk, használjuk ki! Legyen szemünk előtt, hogy az öregedéssel általában a Szépséget is nehezebben vesszük észre

"Kedves Jóisten!
Köszönöm, hogy eljöttél. (...) Te próbáltad megfesteni a hajnalt. Nehezen ment, de nem hagytad annyiban. Az ég elhalványult. Fehéret, kéket, szürkét fújtál a levegőbe, elkergetted az éjszakát, felébresztetted a világot. Egyfolytában szorgoskodtál. Akkor jöttem rá, hogy mi a különbség közted és köztünk: te fáradhatatlan vagy. Soha nem unsz bele semmibe. Szüntelenül dolgozol. (...)
Megértettem, hogy itt vagy. És elmondtad a titkodat: mindennap úgy nézz a világra, mintha először látnád."

... és, hogy kicsoda Rózsa mami? Milyen volt a kapcsolatuk az ő szemszögéből? Olvasd el, gondold át, tapasztald meg!

5


(Ibrahim úr jobban elvarázsolt, hiába a pasikért jobban odavagyok :))

U.i: Bejegyzés-ügyben, publikálható formában, mindössze ennyi a gondolatom, mert nem vagyok jól. A nem ide való dolgokat magamban tartom.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...