2010. július 11.

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai



Különös kapcsolatom úgy alakult ezzel a könyvvel, hogy Kedvest kértem meg, hogy vegye meg nekem az Oszkár és Rózsa mamit. Az nem volt az útba eső A-ban, de felhívott, hogy ez a könyv jó lesz-e? Igazából nem ismertem a történetet, sőt moly-közelben sem voltam, de "a könyv az könyv: kell az nekem" alapon, rábólintottam. Jól tettem!

Moise, azaz Momo 11 éves. 11 évesen még gyereknek tartjuk a gyereket, a 11 évest. Momo felnőttként élt. Apjával élt, apja által nem szeretve élt, tervezett, szervezett, főzött, bevásárolt, felnőtté vált.
Ibrahim úrral (aki muzulmán és nem arab) és Ibrahim úr tanításaival a sarki boltban ismerkedett meg, aki egyre komolyabb-szorosabb kapcsolatba került a kisfiúval, vagy nevezzük Férfival.
Ibrahim úrtól ételt lopott, aki elnézte neki ezt. Ibrahim úrtól tanulta az életéhez, az apjához szükséges túlélési technikákat (pl. hogyan spóroljon?), és tőle tanulta az élet bölcsességeit: nem szabad egy nőt megsérteni vagy pl. a mosoly teszi boldoggá az embert. Ibrahim úrral kirándult. Végül, amikor teljesen árvává lett Ibrahim úr mellett lett tényleg felnőtt férfi.

Számomra a lényeg, hogy rettenetesen jól időzítve olvastam. A könyv már a kezemben volt, beleolvastam, beszélgetni kezdtem, de aztán történt valami itthon, és hirtelen nem éreztem jól magam. Elszállt a jókedvem. A könyvet tovább olvastam, sőt igazán most kezdtem el.

Végeredményként pedig azt az összegzést jegyeztem le: milyen jó, hogy kezembe vettem, mert ezen a délutánon éppen erre lett szükségem.
Már csak hasznosítanom kellene, már csak magamba kellene vésni az örök igazságokat, és az EGÉSZ VILÁGOT VÉGIG KELLENE LŐNÖM A MOSOLYOMMAL, fittyet hányva bármire és Bárkire!

Úgy vélem mindenkinek szüksége lenne a saját Imbrahim urára!

5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...