2010. július 23.

Dunai kalandok...

Hűűű, haaaa, aztaaa!

Ez nagyon klassz volt. Szomszédunk -nevezzük nevén őt: Attila- ma váratlanul dél előtt elhívott minket, Négyünket motorcsónakozni a Dunára.
A gyerekek izgatottak lettek, alig bírták kivárni; Nagylány mondta is nekünk, legközelebb csak induláskor mondjunk neki ilyeneket, mert nem bír magával, egyszerűen járkálnia kell [én is ilyen besózott voltam mindig :-D]. Szóval: gyors főzés ebéd, összekészülés, üzenet, hogy vigyünk fürdőruhát, mert megállunk fürödni is valahol, aztán indulás....., és a csónakot húzó transporterben valami elromlott. A gyerekek fel-s alá járkáltak egyre szomorúbban, mondogatták bús szemekkel, hogy már biztos nem megyünk... de azért egy kicsit reméltük, hogy egy karosszériás multi-műhelyben csak értenek valamicskét a szereléshez is. Egy óra csúszással elindultunk: Kedves ment Attilával, én a gyerekekkel a saját autóval, mert utána volt még egyéb elintéznivalónk is.

A motorcsonakozás fenomenálisn fantasztikusan klassz volt. Száguldoztunk a Római parttól egészen a Lágymányosi hídig, majd vissza, és meg nem álltunk a leányfalui Határcsárdáig, ahol ittunk egyet!

Visszafelé vezethettem is s járgányt, hú féltem ám, annyira szokatlan volt, és természetesen közel sem mertem olyan gyorsan szelni a habokat, ahogy Attila. De azért 40-et én is bevállaltam, de meg voltam ám ijedve!

Kikötöttünk ismét (nem én), fürödtünk egyet (én nem mertem igazán-nagyon a bennem lévő vesebaj miatt), Nagylány a haját nem akarta bevizezni, mondván megyünk még tovább, Kicsifiú viszont élvezte a két felnőtt férfi általi dobálózást a Lupa szigetnél.

Nagyon gyorsan eltelt ez az idő. Tulajdonképpen majdnem 3 órát voltunk a Dunán, és előtörtek emlékeim, eszembe jutottak mindenféle dolgok:
- milyen régen sétáltam a Duna-parton Budapesten;
- a gyerekek még nem voltak a Citadellán;
- vajon milyen kiállítás van a Budai Várban?
- el kellene menni Szentendrére, milyen régen voltam az Óvárosban, mindig csak a Skanzenba megyünk;
- jé, ott ültem azon a korláton a szentendrei parton a finn barátimmal 1991 decemberében. [még arra is emlékszem, hogy kólás palackban volt a vodkadzsúúúz]
- ...
-...

Nagyon jól éreztem magam, és amikor Attila megemlítette, hogy 5 személyes Cabriója eladó, megkértem őt, vigye el kocsikázásra a gyerekeket, mert annyira vágynak rá. Erre azt felelte, beszéljük meg, szálljunk be a költségbe, és megmutatja nekünk kedvenc útvonalát, érintve egy mátrai kis lovardát, megmártózva a miskolc-tapolcai barlangfürdőben, megspékelve egy lillafüredi kirándulással.
Most spórolok, mert egy ilyen kirándulásra, egy ilyen klassz szomszéddal és a családommal szívesen beneveznék.
Talán összejön!

Végezetül kidobtuk Kedvest az egyik munkahelyén, mi pedig megvacsoráztunk a hotdogos áruházban, ill. itt ajándékot is vettünk az 1 éves Anna rokonunknak, akihez holnap délután megyünk!

Köszönöm a felettem lévő Mindenhatónak, a Sorsnak hogy ilyen jól éreztem magam!

(Amióta hazajöttünk a Kicsi és a Nagy veszekszik...:-S )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...