2010. június 26.

Mary Lawson: Varjak tava



Crow Lake, ízlelgetem ezt a szót, és tudom mit jelent. Varjak tava. Mégsem értem miért is ez lett a címe Mary Lawson könyvének- magyarul? Hiszen ez a "város" , azaz nevezzük inkább egy kanadai helységnek, a központja a történetnek.

Itt él a Morrison család: 4 gyermek, anya és apa. Valamint emlékezetükben folyamatosan közöttük él a dédmama, aki ezen a kietlen helyen is arra törekedett, hogy gyermekei tanuljanak, hogy vigyék valamire. Ő, aki az iskolát nem tudta elvégezni, mert nem volt lehetősége rá, folyamatosan olvasott, szívta magába az akkor fellelhető tudományos irodalmat, ráhagyományozta ezt az érdeklődést az alatta lévő generációk egy-két tagjába.

Hogyan is kezdődhet egy ilyen történet?
"Morrison dédnagymamám könyvtartót erősített a rokkájára, hogy szövés közben olvasni tudjon - így szól a családi történet."

A 4 gyermek egy nyári napon magára marad. Luke 19 éves, Matt 17 éves, Kate (a mesélő) 7 éves és Bo -aki egy kislány 1,5 éves.
Magukra maradnak. Dacolva a családi elhatározással Luke vállalja a családfő szerepét. Nem könnyű életüket, harcukat a túlélésükért, sorsukat ismerjük meg a sorok olvasásakor, miközben Kate gyermeki felfogását, a dolgok megkérdőjelezését tapasztalhatjuk.

Kate 27 éves kutatóként dolgozik, a gerinctelen állatok kutatásával foglalkozik, miközben visszaemlékezik gyermekkora eseményeire. Ritkán találkozik családjával, de a 7 és 8 éves kora között megtörtént változások még mindig kihatnak felnőttkori életére, érzelmeire. Egy családi eseményre készülve (amitől előre retteg) elevenednek meg az olvasó számára azok a családban bekövetkezett történések amelyek kihatottak Kate életére, felfogására, érzelmeire. Visszaemlékezéseiből megtudhatjuk melyik testvéréhez állt a legközelebb, mi érdekelte őt, és hogyan vészelte át azokat az időket, ami a tragédia után következtek be.
Miért haragudott a testvérére, miért alakult ki ez a nézeteltérés, megoldódtak-e végül Kate problémái?

Crow Lake. Szeretem a tavakat. Szeretem a nyugodtságukat. Szeretem a duhajságukat. Szeretem a színeket, amelyekben pompáznak. Szeretem nézni a vizet. Megnyugtat a morajlás.

"Matt számára a gyermekfelügyelet azt jelentette, hogy levitt Bót és engem a tavakhoz. És amíg csak jó idő volt -abban az évben egészen október közepéig-, majdnem minden nap mentünk. Javaslom ezt mindenkinek: "tólesés" mint gyógymód. Van valami különleges a vízben, még akkor is, ha az ember nem érdeklődik különösképpen a benne zajló élet iránt. Hiszen ebből származunk mindannyian. Életünk első kilenc hónapjában víz ringat minket."


Tetszett a könyv. Megnyugtatott. Nem izgultam, nem aggódtam, csak úsztam a hullámok tetején. Éreztem, hogy minden rendben lesz a történethez illeszkedően. Megismertem Morrisonékat, nem ültem velük az asztalnál, de tisztes távolságból lestem őket a nap 24 órájában.
Valahogy úgy éreztem, hogy a borús időjárás épp megfelelő volt az olvasáshoz.

Erős 4.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...