2010. június 5.

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején


Csalódtam magamban. Feladtam e könyv olvasását.
Egyszerűen kiborított Florentino Ariza.
Nem szimpatizáltam Fermina Daza-val.
Csak a doktort szerettem.
Ez jelent valamit?

Tudtam mit kapok Gabriel García Marqueztől, A száz év magány nagyon tetszett anno. Szeretem lassúságát, leírásait, szeretem, hogy magam előtt látom a szereplőket, a cselekedeteiket, szeretem, hogy benne élek a történetekben.
Készültem erre a regényre, de ezzel a szerelemmel nem birkóztam meg. Nekem szenvedés volt Florentino Ariza ténykedéseit olvasni. Még az az idő és tér (amikor és amiben játszódik a történet) sem oldotta a bennem munkálkodó feszültséget.
Untam, nagyon.

Hiba vagy nem hiba: becsuktam a könyvet. Két hét alatt a fele előtt becsuktam egy mondat közepén.

Most nem vonz, talán majd később. Egyszer.

Bocsánat G.García Marquez!
:-(

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy valaki örül! :-D
    Ma kutattam:
    - mit olvassak?
    - vagy üljek le a kottakirakóhoz, hogy a maradék többszázat betegyem, és várjak a 4-re.
    -> Várok.
    :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...