2010. május 12.

Jens Christian Grøndahl: Virginia


Hogy úgy mondjam, szóval..... nem is tudom, hogyan kezdjem, de nem is tudom mit lehet erről a könyvről írni?
Meresztem a szememet, nézek magam elé, gondolkodom, vagy legalábbis próbálok, hátha ki tudok préselni magamból egy-két értékelésre szánt mondatot:
1. Nem tetszett.
2. Csak azért nem tettem félre olvasatlanul, mert 98 oldalas. Gondoltam hátha lesz valami fordulat a végére. ......... Nem volt.

Történet: Európa, Dánia háborús időszak. Egy fiú és egy nála néhány évvel idősebb lány együtt nyaral a fiú nagynénijével és nagybácsijával. A lány édesanyja a nő varrónőjének a lánya.
A lány: nem érdeklődik a fiú iránt, találkozik egy angol lezuhant pilótával, akinek titokban ételt-italt visz egy távoli kis házba. Aztán 2 német megtalálja, de már a fiú is ott van, mert követte a lányt. Aztán telnek az évek, találkoznak, de nem történik semmi.
Semmi.
Még több semmi.
Természetesen történik valami: ilyen-olyan találkozás, de nekem nem vette be sem a jobb-, sem a bal agyféltekém ezt a történetet. Semmi szépet nem találtam benne. Unatkoztam.
A fülszövegben benne van ez a mondat: "Több regényének főhőse a válságba jutott középkorú férfi." Nem érdekelnek ezek: egyenlőre.

Mivel egy elismert íróról írom ezeket a szavakat, mondatokat, így gondolom az én készülékemben a feszültség, vagy a "másság".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...