2010. május 15.

Egy nap Pécs városában...


Kirándulás, pedagógus kirándulás.

Bevallom őszintén, így a tanév vége felé én nagyon fáradt vagyok. Sok munka, fáradt, változékony hangulatú gyerekek, változékony hangulatú én... még sorolhatnám.

A két napos kirándulásról én az első este hazajöttem, mert esküvői meghívásunk van.
Pécs: gyönyörű, még mindig. 16 éve voltam utoljára ott, akkori kedves barátomnál (hahó Olivér), de még mindig élénken él bennem, hogy szeretem Pécset.



Időjárásunk kedvezett: 25-27 fokos verőfényes napsütésben róttuk az utcákat........ na és a múzeumokat. Bevallom őszintén, nekem sok volt ez a művészet. Beszélgetésre, sok-sok beszélgetésre-kávézásra vágytam kis művészettel fűszerezve. Sajnos az én aznapi értékrendemben ezek aránya felcserélődött.





Sebaj!
Megtekintettem Munkácsy Mihály Krisztus trilógiáját, a festmények akkora hatással voltak rám, hogy nyáron szeretném elővenni a Dallos-könyveket. Képes lettem volna egyedül leülni a terem közepébe, és csak bámulni.
Így csak arra volt időm, hogy keressek kedvenc karaktereket a festményeket, és kiválasszam a három közül a kedvencet: a Golgota lett.

Molyos ismeretlen-ismerőseimnek köszönhetően tudtam, hova kell mennem antikváriumba is. Meg is találtam őket:
1. a drága tényleg drága
2. a kutyásban csak a kutya ugatott, a néni rögtön jött, ami nem is volt annyira rögtön
3. a harmadikban nem volt időm.

Az érzés megcsapott, de könyv nélkül tértem haza.
Hazafelé vonatoztam 3 órát, olvastam.

Visszatérek Pécs! Kevés voltál nekem! Szeretnélek a színházban érezni, szeretném ismét magaménak tudni Csontváry munkásságát, mert erre nem volt idő), szeretnék barangolni a tereken!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...