Búcsú az óvodától......

Kicsifiú búcsút vett az ovitól. Vannak néhányan, akik a nyarat is oviban töltik. Mi nem. Alig várom, hogy együtt Legyek az Enyéimmel.

Kicsifiú búcsút vett az ovitól. Valaki ballagásnak mondja.

Köszönet a tartalmas 4 évért az óvónéniknek Violetta néninek, Zsóka néninek!
(Külön megköszöntem az "Illetékesnek" a sok-sok pluszt, amit nem tanítanak a főiskolán, amire nem tanít meg az élet, ami "csípőből jön", ami csodával határos módon árad ebből az óvónéniből.)

Érdekes érzés ez búcsú. Itt a "VÉGE" felirat. A Lány után a Fiú is az iskolapadot és a ceruzákat koptatja majd. Nem járok az ovijukba nap-nap után. Nem fogok három helyre szaladni: már csak kettőre.

Néztem az ünnepi műsorukat, és megint feltettem magamban a kérdést: "Miből lett a cserebogár?" 4 éve izgatottan készültünk a minicsoportba, most elmegy az egész csoport. Kiürül a terem, jönnek az új kicsik, akik izgatottan fognak beleülni az óvónénik ölébe, ámulnak-bámulnak rájuk. Vajon kié lesz a pöttyöslabda jel? Olyan sok ez a 4 év. Olyan hosszú volt, mégis olyan gyorsan elröpült.
Többet töltött az óvónénikkel, mint velem. Én több időt töltök a saját ovis csoportommal, mint velük. Érdekes-nem annyira kellemes érzés ez.

Az élet megy tovább, forog a kerék, peregnek a napok! Az ovis barátságok megmaradnak-e? A Lánynál nem maradtak meg, én nem is erőltettem. Most szeretném, mert ezek a Fiúk (négyen-öten) annyira jóban voltak 4 éven keresztül. Reménykedem, hiszen hárman egy iskolába mennek. Bár nem egy osztályba, de hátha sikerül nekik, nekünk.

Olyan véges...
Köszönöm a jóérzéseket visszatekintve a Lány ovis életére is!