2010. május 8.

Barangolások Budán.......


Hűha, ez meredek volt. Értem ezt a túrázásnak mondott kirándulásunk néhány emelkedőjére, és értem arra is, hogy meredek, hogy ennyire nem bírom a menetelést.
Mentségemül szolgáljon, hogy a családi kirándulásra már fejfájással indultam, ami a sinus-görbéhez hasonló hullámokat mutatott: emelkedőn fel iszonyatosan fájt, lefelé kevésbé.
Hja kérem tényleg szuperek a budai hegyek! A gyerekek nem szeretnek gyalogolni, de nagyon meg szerettük volna találni a csillebérci kalandparkot, így csak szedték a lábukat, néha nyöszörögtek, de beígértünk egy nyalókát nekik (ilyet soha nem kapnak, csak vágyódnak), szedték is lábukat ezerrel.
A Kalandpark nem esett az utunkba, sebaj, majd legközelebb kocsival megyünk. A fáradtságom tetőpontján végre megtaláltuk a kisvasút egyik megállóját, onnan már könnyűszerrel visszajutottunk a kitaposott-aszfaltos út melletti (városi embernek való) útvonalra.
4 kg-os vérebünk nagyon bírta, bár hazajövetelünk óta kipurcanva alszik a lábamnál.
Ennyi volt, ez volt, hideg volt, eső volt, de klassz volt.

3 megjegyzés:

  1. Hogy megszépült a blogod!Gratulálok hozzá!! :-))
    Ez csak az első reakció...
    Igazából azt szerettem volna írni, hogy jól nézzétek át egymást, mert én a múlt hétvégi kirándulásból 2 db kullanccsal tértem haza. A gyerekeket "nagyítóval" vizsgáltam át, de magam csak felületesen. És persze be is voltunk kenve....

    VálaszTörlés
  2. Köszi! :-)
    Vizsgálgattuk, de úgy néz ki megúsztuk!

    VálaszTörlés
  3. Az jóóóó!:)) Legközelebb én is óvatosabb leszek, az biztos!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...