2010. április 25.

Tracy Chevalier: Isten teremtményei


Olyan nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a könyvbe. Tipikusan olyan érzésem volt, muszáj tetszenie. Chevalier munkássága, szép borító, a vízpartok-tengerek imádata....
De nem jött be. Annyira.
Valahogy nem állt rá a hangulatom Mary Anning és Elizabeth Philpot hobbijára, gyűjtögetésére, szenvedélyére a fosszíliák, kövek, elhalt állatok maradványai, csontjai iránt.
Mert itt erről van szó. A XIX. század-ban már huszonévesen vénlányoknak számító Miss Philpot-ok egyedül maradtak. Nem találtak férjet maguknak. Lyme-ba száműzve élték boldog, mégis hiányos életüket. Elizabeth Philpot a csúnyácska kisasszony , aki a természettudományok iránt vonzódott, hódolni kezdett ennek a gyűjtőszenvedélynek, így ismerkedett meg az alacsony rangból (rang nélkül) származó Anning családdal, akiknek viszont szükségük volt az eladott fosszíliákból, ammonitákból, csontokból, tengeri lilomokból, állati maradványokból származó jövedelemre. Mary a keresgélés során olyan állatot fedezett fel, amelyeket először krokodilnak mondanak, állapítanak meg, de Miss Elizabeth Philpot első perctől kezdve gyanakodni kezd az vélhető igazság miatt. Mary ezek után is olyan állatokat talált a sziklákban, amelyek nem felelnek meg a ma élő állatok anatómiai leírásának.
A történet e köré a biológiai téma köré épül.

A könyv elején kiderül, hogy Mary-be belecsapott egy villám csecsemőkorában, vagy, hogy csodálatos módon megmenekült egy kőomláskor, de ezek nem hagytak mély nyomot bennem. Miközben megismerjük a kisasszonyokat, beleshetünk életükbe, ami a mai körülmények között kissé unalmasnak tűnhet. Sajnálhatjuk Maryt, hogy használta ki őt egy férfi, tanúi lehetünk a két nő barátságának, ill. a közöttük kialakuló mosolyszünet okai is kiderülnek.

Igazából sokkal jobban érdekelt az a téma, hogy az "Isten teremtményeinek" nevezett lényeket, amelyek ma már nem léteznek, hogyan magyarázzák biológiailag. Hogyan vélekedik az egyház a teremtés napjairól ("korszakairól"), az özönvízről. Milyen tudományos dolgokat magyaráznak el nekünk a geológusok?

"Ő a kézzelfogható bizonyíték, hogy nem az ichthyosaurus az egyedüli kihalt faj- hogy talán sok más ilyen faj van még, rengeteg kihalt teremtmény. Ráadásul alátámasztja az érvet, hogy a világ állandó változásban van.(....) ..,mert ez sok embert megrémít, mert megkérdőjelezi a mindenható, örökkévaló Istenbe vetett hitet, és kérdések merülnek fel Isten szándékairól."

Az események peregtek, nem tudtam falni a sorokat olyan "lassú víz partot mos" szindrómát éreztem. Tudtam, hogy közeledünk valami felé, de sejtelmem sem volt mi felé.
Olvastam, fogytak a lapok, az oldalak, végre felcsillant valami számomra, és............ érdekelni kezdett, de végül új-at nem adott. Mindenesetre örülök, hogy a korabeli írásokban (amikor még a nőknek nem sok hírnév juthatott) említik ennek a két nőnek a nevét, vagyis neveik fennmaradtak az utókornak a szakmai anyagokban.

Bevallom őszintén, továbbra is tetszik ahogy Chavelier ír. Megismertem a kisasszonyokat, megismertem jellemüket, láttam őket magam előtt főkötőjükben, hosszú ruhájukban, de a történet vezetése most nem volt elég. Nem égtem teljes hőfokon.
Tanultam új kifejezéseket, az írónő tényleg beleásta magát a geológiába, a két hölgy életébe, jól ábrázolta a kort, amelyben a történet játszódik, de engem a geológia, a csontok nem érdekelnek.
Sajnos.
Sajnos, mert így nem lett kedvenc ebből a könyvből; sajnos, mert nem egy hatalmas élménnyel tettem le a kezemből, hanem egy megkönnyebbüléssel, hogy vége van.

:-((
3/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...