2010. április 20.

Cormac McCarthy: Az út


"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből. Térkép és útvesztő. Egy olyan dologhoz amit nem lehet visszaváltoztatni. Nem lehet újra rendbe rakni. A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelemről duruzsolt."

A könyvben ennyi a szín. Na meg a tengerről: "valaha kék volt."

Férfi és fiú. Apa és fia. Az anya feladta.
Céltalanul bolyongani. Vagy menni egy cél felé. Mi a cél? Merre a cél? Meddig van értelme? Vagy mi értelme van? Mit teszünk? Félünk a haláltól? Félünk, hogy gyermekünk egyedül marad? Küzdünk? Hogy küzdünk?
Küzdjünk. Menjünk. Haladjunk.
Jó.

Egy anyának mennyire kell kétségbeesettnek lennie, hogy elhagyja a gyermekét? Egy apa ettől még jobban védi gyermekét? ....még jobban védi gyermekét. Megtesz mindent érte.

"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből. Térkép és útvesztő. Egy olyan dologhoz amit nem lehet visszaváltoztatni. Nem lehet újra rendbe rakni. A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelemről duruzsolt."

A könyvben ennyi a szín. Na meg a tengerről: "valaha kék volt."

Fekete és szürke minden. Sehol egy kék. Sehol egy sárga. Sehol egy piros. Létezik egyáltalán? Sárga kabát egy emberen. Piros vér. Ennyi. Ezenkívül hamu. Mindenütt hamu. Fent-lent. Kint-bent. Repked, száll, száll. Mindenhol.

Férfi és fiú: Apa és fia.
Mennek. Bandukolnak. Menekülnek.
Hova?
Meddig?

Férfi és fiú: Apa és fia.
Mennek. Bandukolnak. Menekülnek. Éheznek. Éhesek. Nagyon. Lassan itt a vég. Fel kell dolgozni. El kell fogadni. Érted, értem. Érted??
Menj tovább. Haladj tovább. Jó úton jársz!

Igenis nézz magadba, és értsd meg, hogy van tovább!
Igenis van akkora mérhetetlen szeretet, amit apa a fiú iránt táplál;
Igenis lehet állandó félelemben, könyörgésben és rettegésben élni.

Elgondolkodtam azon, hogy, mi kell ahhoz, hogy egy gyerek, a "Talán meg akarsz halni?" kérdésre azt válaszolja: "Nem érdekel".

Édesanya vagyok. Imádattal, szeretettel, sírással, problémákkal.
Nagyon sajnáltam az apát. Nagyon sajnáltam a kisfiút. A sok hideg, látszólag érzelemmentes elutasítás miatt
sírni, zokogni, üvölteni akartam: egy gyerek fél, és nem lehet rajta segíteni? egy gyerek éhes, és nem kaphat enni? egy gyerek fáradt, és nem tud hol félelem nélkül aludni, egy gyerek csak egy gyerek, felelősségek nélkül, aki megszületett, aki azt sem tudja mi az élet, aki fel sem fogja mi történik vele?
Mennyit panaszkodunk, mi NEM jó nekünk, mit szeretnénk másképpen, milyen a mi életünk? Járjuk végig ezt az utat, aztán gondolkodjunk el: Milyen is? annyira rossz? annyira mást szeretnénk?
Milyen lehet úgy végigmenni az előre nem látható úton, hogy van mellettünk egy gyerek, akiért felelősek vagyunk, de tisztában vagyunk vele, sőt nagyon is tudjuk, hogy mi a végét járjuk.

"Minden egyes nap egy újabb hazugság-mondta. Haldokolsz. És ez nem hazugság."

Férfi és fiú: Apa és fia.
Mennek. Bandukolnak. Menekülnek. Betegek. A fiú beteg. A férfi beteg. Nagyon.
"Vigyél magaddal. Kérlek.
Nem tudlak.
Kérlek apa.
Nem. Nem tudnám a fiam holttestét a karjaimban tartani. Azt hittem képes leszek rá de tévedtem.
Azt mondtad soha nem fogsz elhagyni.
Tudom. Sajnálom. Teljes szívemből szeretlek.
..
..
Nagyon félek apa.
Tudom. De nem lesz semmi baj.
Szerencsés leszel."

Fiú: a gyerek.
"A fiú megpróbált beszélni Istennel de legjobban az apjával szeretett beszélgetni és beszélgetett vele és sosem felejtette el."

"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből."

Talán visszaáll a rend. Egyszer.
Mindenkinél.
Nálad.
Nálam.

5*-ös. Mindenképpen.

11 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ez a bejegyzés...nekem ismét átjött a könyv hangulata az írásodon keresztül.

    "Mennyit panaszkodunk, mi NEM jó nekünk, mit szeretnénk másképpen, milyen a mi életünk? Járjuk végig ezt az utat, aztán gondolkodjunk el: Milyen is? annyira rossz? annyira mást szeretnénk? "

    Ezt éreztem én is!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó ez a bejegyzés...nagyon átjött a könyv hangulata, mintha most olvastam volna.

    "Mennyit panaszkodunk, mi NEM jó nekünk, mit szeretnénk másképpen, milyen a mi életünk? Járjuk végig ezt az utat, aztán gondolkodjunk el: Milyen is? annyira rossz? annyira mást szeretnénk?"

    Ezt éreztem én is!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen.
    Nem is tudom eldönteni, hogy legyen-e saját példányom? A polcon.Nekem. Csak nekem.

    VálaszTörlés
  4. Fú, beleborzongtam attól amit írtál.
    Én nagyon sokszor gondolkodom azon a mondaton, amit Miestas is idézett tőled. Hogy miért is? És naponta hálát adok, hogy...

    VálaszTörlés
  5. ja, és miért nem rakod be a közösbe? annyira hatásos.

    VálaszTörlés
  6. Ez egy nagy wow. Huhh megrázó bejegyzés.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszett, ahogyan a színekről írsz, és nem mellékesen: bizonyára szívszorító és megrázó maga a történet is. Én is 5 -re értékelem a bejegyzésed.:)

    VálaszTörlés
  8. Úgy látom ez a könyv nem csupán felrázó és megrázó, de nagyon szép bejegyzések forrása is. Tényleg átérezhető a hangulat, a reménytelenség. Milyen erő adja az ember szájára azt, "minden rendben lesz", holott nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz? Pedig minden ember ezt mondja, mert lelke mélyén hiszi, hogy van értelme az életnek.
    Én is meg fogom venni, köszi, szép volt!

    VálaszTörlés
  9. Ezt tényleg nagyon jól megfogalmaztad. Ha eddig nem szerettem volna elolvasni, akkor most tuti kedvet kaptam volna hozzá.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm mindenkinek a dicsérő szavakat.
    :-)

    VálaszTörlés
  11. Csak másokat tudok ismételni, mégis megteszem. A hideg futkározik a hátamon még most is a posztodtól, nagyon-nagyon hatásos és szép lett. Most már mindenképpen elolvasom ezt a regényt hamarosan.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...