2010. március 16.

Szép nyári nap- tél végén


Mire jó az olvasás, a könyvek iránti szeretet? Lehetne felsorolni sok-sok dolgot, az mindenféleképpen köztük van, hogy emberekkel ismerkedünk meg. Virtuálisan vagy élőben. Majd meghalljátok miért említettem ezt.
Március 15-én este színházba mentünk. Színházjegyünk csak „elviekben” volt. Egy kedves férfi ajánlotta fel nekem (miután egy antikváriumban szóba elegyedtünk a művészetről és kultúráról), hogy az ismerősének az ismerősének az ism…..szóval valakije tud szerezni olcsó jegyet az Operettszínházba. Nagyon mókás volt, hogy ezt az ismerőst nekem kellett felhívnom a jegyek miatt. (Magyarázkodtam is ennek a hölgynek..) Hogy ne szaporítsam a szót, úgy indultunk el, hogy van két jegyünk a „Szép nyári nap”- Neoton musicalra, már csak fel kellett ismernem a kedves férfit a színház előtt. Kínos zavarunkban néztük az embereket, mivel már nem tökéletesen emlékeztem…

Az előadást megnéztük, szóval összejött a találka.
A darab egy siker-musical. Ugyanúgy, mint a többi futó zenés előadást, telt házzal játsszák a színészek. Egy kis limonádé..

Szerettem a Neoton-t, így nagyon kíváncsi voltam, mit hoztak ki belőle az alkotók.

A fiatalok, 17-18 évesek, építőtáborba utaztak. Aki volt fiatal a kisdobosság-úttörőség-kötelező orosz nyelv tanulása időszakában, annak nagyon sok emléke fel fog elevenedni a rendszerváltás előtti kényszerekből, kötelezettségekből, akkori „hagyományokból”. Nekem egy időutazás volt. Időutazás a zenében, mert minden számot ismertem, és időutazás az emlékek tekintetében. Volt szerelem, bánat, besúgás, paradicsomszedés, orosz nyelv, stb.
Ha a fiatal művészek hangját illetem, igenis nem tetszett minden megnyilvánulásuk, megszólalásuk, ez rá is nyomta a bélyegét a darab első felére.
Az első felvonás ezen benyomásaim miatt feledhető, ám a másodikban egy jeleneten könnyesre nevettük magunkat. Érdem az idősebb szereplőgárdáé, úgy mint Szulák Andreáé, Náray Erikáé, Csonka Andrásé, Faragó Andrásé. Amit ők a „Pago, Pago” szám alatt és előtt műveltek, az megérdemelte a hatalmas tapsot. Itt mondtuk ki a kedvessel, hogy ezért érdemes volt eljönni.
Az egész második rész szuper volt. Összeállt az első felvonásban látott kép. Nem zavart az előtörő MAMMA MIA –film érzése, nem zavartak azok a dolgok, amik az elején bosszantottak. Kritikus továbbra sem vagyok, agy megelégedtem azzal a ténnyel, hogy színházban vagyok, és jól érzem magam.
Végezetül megemlítem az Operettszínház fiatal tehetségeit: Szabó Dávid, Szerényi László, Vágó Zsuzsi, Vágó Bernadett, Kerényi Miklós Máté stb....

Köszönöm M.S.-nek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...