2010. március 8.

Sült zöld paradicsom


Film + könyv.
Illetve Könyv + film.

A könyvet tavaly olvastam, a filmet tegnap láttam.
A könyvről így nyilatkoztam anno:

A regény Mrs.Threagoode életét foglalja össze olyan érdekes módon, miképpen megismerjük a családját, a családja életét, de magáról az asszonyról annyit tudunk meg, hogy egy nagyon kedves, visszafogott asszony volt, aki szeretett élni. Szerette férjét, kisfiát, rokonait, barátait, őt mindenki szerette.

Képet kaptam az akkori Amerikáról, amikor még a fekete és fehér bőrűek között hatalmas ellentét húzódott. A Threagoode család másmilyen volt: ők befogadták a Feketéket, munkát adtak nekik, barátaikká váltak néhányan.

A történet, regény alappillére két nő beszélgetése: Evelyn egy besavanyodott feleség és Ninny (Mrs.Threadgoode) a Rózsaterasz Idősek Otthona lakója. Ez a két hölgy találkozik vasárnaponként ebben az otthonban, beszélgetéseik következtében bontakozik ki a történet lényege. A fásult, kövér, életunt Evelyn az idős hölggyel való találkozásaik, beszélgetéseik következtében ismeri meg az egykori (1930-as évek) alabamai Whistle Stop lakóit, azoknak életét. Ninny már gyermekkorát a Threadgoode családban töltötte, ide ment férjhez, így elsődleges és hiteles történeteket tud mesélni Evelynnek.

A családtagokat (Idgie, Buddy, Cleo, Essie Rue, Ruth,stb.), a család történetében előforduló eseményeket (születés, halálozás, baleset…), Whistle Stop kedvenc kávézóját a Feltételes Megállót (az oda járó lakosokkal együtt) mind megismerhetjük Ninny tolmácsolásában.

Az én lineáris beállítottságú fejemmel elég nehezen követtem az eseményeket a könyv harmadáig. Számomra nagyon zavaró volt megszokni a regény érdekesnek mondható felépítését. Vannak a jelenkori (1986-os) beszélgetések, és utána össze-visszaságban következnek a beszélgetésekhez kapcsolódó események és a „Színes vegyes” az alabamai Whistle Stop heti hírújság hírei. (Ezek természetesen nincsenek időrendben, mert a 86-87 éves Ninny emlékezete már megkopóban van, így nem időrendben emlékezik vissza.)
Azt olvastam valahol erről a könyvről, hogy a könyv végén derül ki: ki is tulajdonképpen a főhős ebben a történetben? Számomra egyértelmű volt az első perctől. Nem derült ki róla a könyv végére értett „főhősiesség”, de valahogyan folyamatosan a szemem előtt lebegett egy a nő. (Természetesen nem árulom el :-))

A könyvet a nehéz kezdet után végül jó érzéssel tettem le, de a kiválót nem kapta meg. Olyan volt számomra, mint az Okos lány története: tetszett is meg nem is, érdekes is volt meg nem is, izgalmas volt meg nem is. Volt benne egy érdekesség a végén, de a hatalmas lecsapás, vég, amit én a legtöbb történet végén várok, nem jött el számomra.

(Egy szót még Evelynről: A Ninny-vel való beszélgetések során életét megváltoztatta, értékelni kezdte önmagát, pesszimistából optimistává változott, és szépnek találta az életét végül.)

Kedvenc karakter: Dot Weems. (Az ő kis szösszeneteit nagyon szerettem. Kicsit olyan vagyok én is. Néha. Vagy gyakran. Vagy nem? :-D) Ő sajnos kimaradt a filmből. :-(

A filmről így nyilatkoztam tegnap: "Ma végre sikerült megnéznem a filmet. Nagyon klasszul összehozták. Érthető, követhető, a fontos momentumokat tartalmazza."
Hozzátenném még, hogy azok a részek amiket feleslegesnek tartottam, hiányoztak. Klassz kis 2 órát töltöttem a Threagoode családdal.
Köszi Csili a film kölcsönzését. :-)
Köszi az Ulpiusnak, hogy leértékeli a régebbi könyveit. :-)

5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...